Őszöd újratöltve

„»Egyszer meg nagyon csöndben elmegyek.És írok majd kibaszott jó könyveket a modern magyar baloldalról.« Az őszödi beszédből idéztem. Egyértelmű, hogy a fentiek is hazugságnak bizonyultak. Tíz éve, az őszödi beszéd nyilvánosságra kerülésének estéjére az egész országon végigsöpört a felháborodás és a döbbenet. (...)

A frissen megválasztott Gyurcsány ugyanis egyértelművé tette, hogy nem tiszteli a magyar polgárokat, semmire sem becsüli a felé és hivatala irányába kinyilvánított bizalmat, miniszterelnöki felhatalmazását egyfajta rulettjátéknak tekinti: vagyis, ha bejönnek a számításai és a blöffjei úgy is jó, ha nem, akkor pedig így járt, jártunk mindannyian.

A tisztelet és az alázat hiánya volt az, ami a szavaiból áradt, ami miatt lehetetlen vállalkozássá vált minden utólagos magyarázat, szövegértelmezési és átpozícionálási kísérlet, amivel ő és támogatói köztük Eszterházy és Nádas fáradoztak. Az őszödi beszédből ugyanis egyértelművé vált, hogy a szónok nem szolgálni, hanem leiskolázni akarja választóit, akiket hülyének, bunkónak, pénzéhes ingyenélőknek tart. Őszöd nemcsak egy politikus dicstelen pályafutásának egyik mélypontja volt, hanem a magyar baloldalt is olyan lejtőre állította, amelyen azóta sem sikerült megállnia, és mely feltartóztathatatlanul vezeti a teljes eljelentéktelenedés felé. A 2004 decemberi – a határon túlra parancsolt magyarok kettős állampolgárságát megtagadó – gyűlöletkampány, Őszöd, majd a szociális népszavazás megsemmisítő eredménye megfosztotta a baloldalt minden olyan identitáspontjától, amelyre építve újraformálhatná magát.”