Mit fog jelenteni az EU-szótárban Pozsony?

„Egy éve elképesztő pohárdobálás ment Brüsszel és a fővárosok közt. Konzervatívok Juncker ellen (pedig papíron egy pártcsalád), bevándorlásellenzők Berlin ellen, visegrádi négyek a nyugatosokkal szemben fogalmazták meg magukat. Ezen most sikerült túllépni. Juncker múlt szerdai beszédével nem ásott több árkot, és Merkel nyomására sikerült elkerülni a nagy konfrontációt. Ha ez kitart, végre nemcsak rövidtávú, hanem középtávú érdekek mentén tudnának kompromisszumos döntést hozni a huszonhetek. Most erre lenne égető szükség.

Persze nem mindenki ment haza elégedetten. Renzi olasz miniszterelnök okkal morgott, megint őt hagyta egyedül a közösség, miközben továbbra is naponta százak próbálkoznak az olasz vizeken. Az EU a bolgár kerítést külön megtámogatta, de az olasz–nemzetközi vizek ügye bonyolult. Vissza lehet fordítani a csónakokat? A líbiai partokon beavatkozhat-e európai katona...? Az emberjogi gyakorlat sok mindent tilt, amit a politika már átírna. Nehéz döntések lesznek, sok választó lesz elégedetlen: mindkét oldalon.

Ehhez képest a magyar miniszterelnök kincstári pesszimizmusa, a szlovák miniszterelnök uniós elnökségi kincstári optimizmusa sejthető volt. A problémákat nem oldották meg, ez nem is volt várható. De ha nem esnek megint egymás torkának nyilvánosan, legalább esély lesz rá, hogy megoldják azokat.”