Így döntök a vasárnapi népszavazáson

„2016 őszére az a furcsa helyzet állt elő, hogy a minket körülvevő fő politikai jelenségnek, vagyis annak, hogy az Orbán Viktor vezette kormányzás a hatodik évében is masszív „centrális erőtér”, értelmes alternatívája pedig nincs, az oka, előnye és hátránya egybeesik. Így szól: a kormányzó erő jobban kitanulta a hatalomtechnikát, mint a rendszerváltás óta bárki a magyar politikában.

Hogy a hatalomtechnika miért ok, nem kell túlmagyarázni. A jelen pillanatban is közel kétharmados hátterű kormányzás érdekében Orbán Viktor csapata 2014-ben minden idők egyik legerősebb kampányával – rezsiharctól a szépen adagolt Zuschlag-történetig – alaktalanra verte az ellenzéket, majd cselekvésének minden elemét igyekezett úgy alakítani, hogy lehetőleg egy percre se veszítse el a gyeplőt, kezdeményező és tematizáló képességet.

A kigyúrt hatalomtechnika természetesen előny, hiszen stabilitást okoz, ráadásul megakadályozza a szélsőségek előretörését. A migrációs helyzet közepette a Jobbik lefojtásában Orbán Viktor eredményesebb, mint mondjuk Angela Merkel a saját radikális ellenzékével, az AfD-vel szemben. A stabilitás pedig háborítatlan kormányzást, tervezést biztosít, aminek kétségtelenül megvan az eredménye. Egy példa: már több hitelminősítőtől papírunk van, de például a Reuters is arról ír, hogy a gazdaság jobban teljesít, szolidan növekszik, a hiányt kontroll alatt tartják, a fiskális alkoholizmus korszakának leküzdésével a befektetők bizalma visszatér.

A túlságosan megszeretett hatalomtechnika ugyanakkor a kormányzás hátránya is: rengeteg energiát és pénzt éget el, a háttérbe szorított fontos ügyek miatt életveszélyes optikai csalódásokhoz vezet, ráadásul ellentétes hatást is kivált, mivel lassítja a kormányzást.

Utóbbit bizonyítsuk a kvótanépszavazással: a két országgyűlési választás közti, elvileg kampánymentes, így a kormányzásra koncentráló, kegyelmi időszakot keresztülhúzza a beékelt kampány, ami hónapokra blokkol minden mást.”