A lelkem odaadtam az úszásnak

„Nem úgy sikerült a szám, ahogy elterveztem, viszont egyet mondhatok, nem bánom, nem is leszek szomorú, mert nagyot küzdöttem. Úgy vélem, megvívtam a szabadságom, és mindent megtettem annak érdekében, hogy tudjak úszni. A legjobbamat teljesítettem most ebben a számban. Nem azt mondom, hogy nem maradt bennem, mert nagyon jól sikerült a felkészülés, viszont olyan dolgokat tanultam meg ez alatt a fél év alatt, hogy száznyolcvan fokot fordult az életem. (...)

Tudok sírni, ez fél éve még nem ment… Most két hétig csak sírok majd.

A leglényegesebb, hogy tudom, mit kell tennem. Tudom, hogy szeretnék élni, milyen ember szeretnék lenni, hogy a barátaim számíthassanak rám, mert aki mellettem van, az tisztában van vele, mire vagyok képes. Ez a mai nem az volt, viszont a körülményekhez képest kihoztam magamból a maximumot. Nagyon dühös vagyok azért, mert sok maradt bennem. A lelkem odaadtam az úszásnak, a legmélyebb zugokból is felhoztam olyan dolgokat, amiket még helyre kell raknom, mert nem biztos, hogy úgy kellene úsznom, hogy minden fájdalom és a sok rossz ott legyen bennem.

Összességében tényleg köszönöm, hogy itt lehettem, és nagyon boldog vagyok, mert szabad vagyok! Kivívtam a szabadságom, és én vagyok Szilágyi Liliána, olimpiai hatodik helyezett – na jó, középfutamban, de nem baj, mindenki tehet egy szívességet, és folytatom a munkát, jövőre a budapesti világbajnokságon meglátjuk, mi lesz, mert most már egy kicsit tényleg elegem van ebből.”