Merkel gyengesége miatt függünk Erdoğantól és Putyintól

„Olyan személyekről van szó, mint Recep Tayyip Erdoğan, Vlagyimir Putyin vagy Marine Le Pen. A tulajdonságaik változnak. Hol populistának, hol autokratának, hol despotának nevezik őket. Kifejezések, amik inkább elhomályosítanak, mint rávilágítanak valamire.

Ezek a figurák valójában radikális leegyszerűsítők. Elavultnak nyilvánítják Európa fennálló rendjét. Új, egyszerű konstrukciókat ígérnek, mindent megoldó tervekkel. Ezen tervek középpontjában természetesen saját személyük áll. 

Az ő merő ellentétjük Angela Merkel. A német kancellár azzal próbálkozik, hogy elszigetelje, kiszámolja és csak utána foglalkozzon az Európára ható erőkkel. Merkel az egyszerű válaszok iránti vágyra komplex elemzéssel válaszol.

Csakhogy Merkel és azon politikusok, akik az értelem és felelősség alapján cselekednek, túl sok helyen tették magukat függővé ezektől a leegyszerűsítőktől és provokátoroktól. A kancellár jelen pillanatban soha nem volt még annyira ráutalva ezekre a figurákra, és ez a szíriai polgárháború ügyében az amerikai elnökre, Barack Obamára is vonatkozik.

Erdoğanra Merkelnek az EU külső határainak védelme miatt van szüksége. Vlagyimir Putyinra a szíriai béke miatt van szükség, az ugyanis a menekültválság valódi megoldásának kulcsa. Ez a provokatőröktől és demagógoktól való nagyméretű függőség azonban saját gyengeségének következménye.

A két történelmi megrázkódtatás, az euróválság és a menekültválság brutálisan nyilvánvalóvá tették, mennyire labilis a kontinens gazdasági és politikai berendezkedése. Angela Merkel irányítása alatt folyamatosan csak újabb és újabb szükségmegoldásokat dolgoztak ki, többre legtöbbször nem volt lehetőség.

Ez a labilis, átmeneti Európa képtelennek tűnik arra, hogy egyedül megoldja az aktuális válságokat. Arra meg egyáltalán nem képes, hogy megfékezze a közel-keleti háborút és káoszt, pláne nem hogy véget vessen neki. Európának nem tudja, mi jöjjön a brexit után. A helyzet komplex, nincs egyszerű megoldás kilátásban. Bénultnak tűnik a kontinens.

(...)

Egyelőre vannak alternatívái a provokatőrök szövetségének. De mi lesz, ha eltűnnek ezek a lehetőségek? Mi történik, ha hamarosan Donald Trumpnak hívják az USA elnökét, a franciákét pedig Marine Le Pennek? Egy ilyen szcenárió egyelőre nem tűnik nagyon valószínűnek. Csakhogy röviddel ezelőtt még Trump elnökjelöltsége is nagyon valószínűtlennek tűnt, ahogyan a brexit is. Az amerikai elnökválasztásig három hónap van hátra, a franciáig nyolc. Egy kis örökkévalóság ezekben a mozgalmas időkben.”