Mozgáskultúra baloldali módra: maradj a fenekeden!

„A honi balfertály most azt ötölte ki, hogy a népszavazás kapcsán az unióból való orbáni kiléptetéssel fog riogatni ahelyett, hogy a feltett kérdésre koncentrálna: feladjuk-e a lopakodó birodalomnak a maradék nemzeti szuverenitásunkat? Néha már úgy tűnt: esetleg őket is érdekli kicsit a nemzet; de aztán izlandi gejzírként újfent kitör belőlük a lefojtott internacionalizmus. Ez a késztetés olyan erős, hogy nem átallanak Dzsudzsákék vagy Hosszú Katinka ellen sem drukkolni, ha úgy vélik: a sportsikerek a gyűlölt Orbán Viktor malmára hajtják a vizet. Nagyobb gond, hogy az európai valóság is Orbán-pártinak mutatkozik. Lapzártakor a törökök épp elveszítették a türelmüket vízummentességügyben: lehet, hogy már ősszel ránk zúdul a valódi népvándorlás, amelynek eddig csupán az előhullámaihoz volt szerencsénk.

Ilyenkor mi sem természetesebb, mint hogy a haladó mágnások maradásra buzdítsanak. Maradj a fenekeden! – üzenik az elképzelt tömegeknek, a legfőbb lumpenproletár mentalitásra, a passzivitásra és a lustaságra alapozva. Próbálkoztak ezzel a polgárok is. Hogy bejött a népszavazási bojkott az ős-MDF-nek is a négyigenes referendumon! A hazára szabadították az SZDSZ nevű maffiaszervezetet, amely előbb antikommunistának hazudta magát, majd bűnszövetségre lépett a fekete öves kommunistákkal. Megkaptuk a nyakunkba a paktumot és vele együtt tíz évre a csendőrpertuzó Gönczöt, aki politikai szektahívei szerint maga volt a szeretet, úgyhogy már nem is volt szükség Jézus Krisztusra. A modern magyar történelemben ez volt az egyetlen sikeres, puccsista jellegű urnabojkott, a nagy politikai hackelés: nemcsak Pozsgayt amortizálták vele, hanem a demokráciát is. Ezért beszélhetünk két évtizednyi zavaros átmenetről, illeszkedve a lassan százévnyi baloldali zavaros átmenetbe.”