„LMBT+ fronton is hasonlónak tűnik a tendencia: a magát egyebek mellett feministának is valló Budapest Pride-nak ugyanis idén alaposan meggyűlt a baja a prostitúció önkéntességét hirdető és legalizációt sürgető »szexmunka«-megközelítés híveivel. A drogriporter.hu két (férfi) szerzője a »kirekesztő« bélyeget ütötte a szervezők homlokára, mert a felvonulás előtti workshopok közé az eredeti formában nem fogadta be a Transvanilla Transznemű Egyesület és a Szexmunkások Érdekvédelmi Egyesülete által szervezett Szexmunka és aktivizmus c. kerekasztalt. A program, ahogy az elnevezése is utal rá, a prostitúciót a nők önkéntes választásaként és önrendelkezési jogaként tárgyalta volna; a Budapest Pride kérését, hogy jelenjen meg más nézőpont is, a workshop szervezői elutasították. (...)
A nőmozgalomban valóban, ahogy Papp Réka Kinga írja, mindig részt vettek szexmunkások is – csakhogy nem a szexmunkás-, hanem a női, emberi jogaikért, azaz egy olyan, jobb élet reményében, amelyben már nem kényszerülnek szexmunkásként tevékenykedni. A transzneműeknek pedig ugyanúgy nem egyöntetű érdeke, hogy a csoportjukat összemossák a szexmunkásokkal, ahogy a posztban említett alacsony társadalmi státuszú »barna és mindenféle színű« nőknek sem – még akkor sem, ha igaz az állítólagos adat, miszerint a transzneműek 75%-a élete során valamikor érintett lesz a szexmunka valamely formájában. Nézetem szerint nem feltétlenül a szexmunkás élethelyzet identitássá emelésével, netán éljenzésével lehet a leghatékonyabban kifejezni a tiszteletünket a szegregátumból jövő roma nők, vagy a transznemű nők, netán a menekült nők felé – sőt, a segítségnek egy meglehetősen cinikus formája, ha annyit teszünk értük, hogy normalizáljuk és legalizáljuk számukra a szexmunkát. Úgy gondolom, a szexmunka elfogadása és ártalmatlan szolgáltatásként való feltüntetése helyett érdemes lenne inkább a szegénység, a rasszizmus és a transzfóbia ellen fellépni, és küzdeni egy olyan társadalomért, amelyben bizonyos marginalizált kisebbségek nincsenek automatikusan a szexmunkára determinálva. Az alulfizetett fizikai munkákkal vont analógia (pl. bányászat) két okból nem állja meg a helyét: 1. a prostitúció elutasítása nem egyenlő a kizsákmányolás más formáinak elfogadásával, 2. az alulfizetett fizikai munkás, noha a helyzete vitathatatlanul rossz, legalább nem kényszerül olyan tevékenységekre, amelyek az emberek túlnyomó többségénél az intim szférára korlátozódnak. És a különbséget még egy kérdéssel világítanám meg. Gondoljunk csak bele: arra, aki anyagi megszorulás esetén nem akar takarítást vagy mezőgazdasági munkát elvállalni, holott lenne rá lehetőség, azt szokás mondani, hogy büdös neki a munka. Akkor egy olyan világban, ahol legális a prostitúció, fehér, középosztálybeli sznobnak fog számítani az, aki vonakodik a testét áruba bocsátani? ”