Ideje lenne már a kereszténységet rehabilitálni és emancipálni mint ma is meghatározó, egyetlen átfogó évezredes identitásalkotó örökségünket.
„Bizony, könnyen lehetséges, hogy ez az új helyzet a kereszténység tömeges, társadalmi szinten is érzékelhető átértékeléséhez vezethet. Ez persze nem jelent valamiféle kritikátlan restaurációt, avagy az állam és egyház szétválasztása elvének megtagadását. Ám annak a tömeges felismerését és tudatosulását igenis jelentheti, hogy Európa, akárhogyan is, mégis csak keresztény, a szó kulturális értelmében. Talán ideje lenne szembenézni Európa skizoid jellegével, amely abban ölt testet, hogy elfelejtette, sőt megtagadta saját keresztény kulturális karakterét, miközben keresztény. Ez az identitászavar ma, az iszlámmal való konfrontáció folyamatában élesen kirajzolódik.
A történeti kereszténység szerepének, jelenlétének ez az átértékelése pedig messze nem jelentené az európai értékek megtagadását, sőt ezen értékeket éppen keresztény kontextusban lehetne megfogalmazni. Ideje lenne már a kereszténységet rehabilitálni és emancipálni mint ma is meghatározó, egyetlen átfogó évezredes identitásalkotó örökségünket. Ez természetesen messze nem a keresztény múlt bűneinek az igazolását jelenti, hanem annak a szimpla ténynek az elismerését, hogy Európa a szó kulturális értelmében keresztény kontinens. Ha az európai liberális elit továbbra is csökönyösen ragaszkodik a szekularizáció egyébként soha nem bizonyított dogmáihoz, s a multikultúra abszurd ideáját erőlteti a keresztény kulturális karakter elismerése helyett, akkor valamit végzetesen félreért. Ideje lenne már felismerni, hogy Európa keresztény kulturális karakterének a felszámolási kísérlete eléggé kétséges vállalkozás. Mint ahogyan minden olyan vállalkozás eléggé naiv gondolkodásra vall, amelyik globálpolitikai érdekek mentén vezényszóra akar évezredes kultúrákat átrajzolni.
Nyilvánvaló, hogy az iszlámmal való konfrontációban igenis létrejön egy új-régi keresztény társadalmi öntudat, amelynek az a tartalma, hogy egy úgymond »kereszténység utáni« korszakban emberek milliói újra rádöbbennek arra, hogy ők kulturális identitásukat illetően voltaképpen keresztények.”