„Ha jóindulatúan azt is feltételezzük, hogy a miniszterelnök csak véletlenül fogalmazott félreérthetően az első válaszban (ami egy ilyen súlyú témában önmagában is elég nagy baj), a másodikban már direkt nem ad erre egyenes választ. »Nem az a kérdés.«
Ahogy az erről szóló cikkünkben írtuk, épp ez a legnagyobb baj a javaslattal. Hogy a kormány pontosan meghatározott feltételek nélkül, lényegében bemondásra hirdethetne terrorveszélyt. Az pedig feltűnően visszatérő elem a kormánykommunikációban, hogy politikai célok alapján dobják be ezt a kifejezést. Most a miniszterelnök félreérthető félmondata elég volt, hogy a fél média tényszerű veszéllyel legyen tele.
Ez pedig nemcsak az alkotmánymódosítás miatt veszélyes. Hanem azért is, mert attól még, hogy a kormány manipulál ezzel, létezik valós terrorfenyegetés is. A társadalomnak az a része pedig, amelyik mondjuk kritikus a kormánnyal szemben, ugyanúgy megérdemli, hogy az adójából fenntartott állam őt is megvédje. Ha viszont azt látja, a kormány rendszeresen játszik ezzel a kifejezéssel saját céljai kedvéért, akkor lehetséges, hogy egy valódi vészhelyzetben sem fog bízni az állami szervekben. Ez pedig nem azoknak a felelőssége lesz, akik felhívták a figyelmet egy javaslat veszélyeire, hanem azoké, akik politikai terméket csináltak a terrorveszélyből.”