„Mindez csak azt jelenti, hogy ahogy nincs cigánybűnözés, úgy nincs menekültbűnözés sem.
De azt sem állítja senki, hogy a menekültek tömege, megjelenése ne jelentene nagy kihívást Európának.
Ha ezeket a problémákat elkendőzzük, az ugyanakkora baj, mintha néhány száz, vagy ezer ember bűne miatt jó szándékú százezreket bélyegzünk meg. Rossz hír, hogy választásunk csak egyetlen dologban van: a bevándorlókat elvadítjuk Európától, vagy pedig integráljuk őket.
Az előbbi sokkal könnyebb. A rettegőkre, és politikai haszonszerzőkre hallgatva elég gyorsan tolhatjuk a menekülteket a Párizs külvárosaiból ismerős gettókba, hogy ott aztán magukban radikalizálódjanak.
Vagy van a másik út, a nehezebb, az integráció. Az integráció nem valami vízió, vagy elmélet, hanem kutatásokkal alátámasztott módszer. Oktatási programokkal, szociális munkások ezreivel, kulturális tájékoztatással, és rengeteg pénzzel a társadalom részeivé tehetjük a kétség kívül más kulturális berendezkedésű százezreket. Példa erre is van, az Egyesült Királyságban, az USÁ-ban, és Németországban is hatalmas tömegben élnek bevándorlók, akikről csak azért nem hallunk a hírekben, mert ők pont úgy élik az életüket, mint bárki más. Reggel munkába mennek, délután bevásárolnak, este nevelik a gyerekeket.
Amiben viszont nincs választásunk: ez az egymillió ember már mindenképpen itt van, és marad is, függetlenül attól, hogy baráttá tesszük őket, vagy ellenséggé.”