A parttalan tolerancia nem más, mint kapitulálás

„A globalizáció vakbuzgó hívei valamikor úgy gondolták, hogy új hajnal hasad majd az emberiség történelmének az egén. Azonban ez a hajnal csak a transznacionális gazdasági intézmények mértéktelen gőgjét, valamint a kulturális és gazdasági imperializmus perzselő napját hozta fel a horizontra.

A globális piachoz való alkalmazkodás által megkövetelt normák, a szabadpiac érdekében kikövetelt privatizációk és deregulációk nyomán most már ott is megjelent a mélynyomor jelensége, ahol eddig ismeretlen volt. Mindezt súlyosbítja a fejlett Nyugat elhibázott, felelőtlen és haszonleső észak-afrikai, továbbá közel-keleti politikája, valamint a Szíriában jelenleg is folyó katonai beavatkozása nyomán támadt káosz. A Nyugat globális károkozása miatt a globálisan bajbajutottak kiérdemlik az egész fejlett nyugati világ szolidaritását. Ehelyett ebből a feladatból kizárólag Európa, illetve az unió egyes országai, köztük hazánk veszi ki oroszlánrészét.

Az ENSZ statisztikái szerint 1974-ben 2,4 millió migránst tartottak nyilván, de rohamosan globalizálódó világunkban számuk 1994-re 24 millióra növekedett és 2015-re 60 millióra duzzadt. Ez az embertömeg ordító jelzés a nemzetközi közösségnek, mert egy exponenciálisan állandóan növekvő, már egyenesen drámai létszámú »állam nélküli« tömegről kell beszélnünk. Ezeknek a migránsoknak a sorsát nem lehet megoldani a nemzetállami szintek fölötti globális szolidaritás nélkül. Azonban annak lehetünk a tanúi, hogy az uniós politikai intézmények és brüsszeli vezetők által fennen hangoztatott szolidaritás mélységesen töredezett. Ugyanis hiányzik a fogalom belső tartalmával kapcsolatos egyetértés, hiányzik a szolidaritás következetlen, parttalan, túlzó és korlátozatlan alkalmazása veszélyének felismerése. Ráadásul a szolidaritás kifejeződésének irányai is igen eltérőek az uniós jogban, mert sokféle szolidaritás van egyszerre jelen, és egymással szemben.”