„Látom, hogy ma már sok tanár érzékeli, hogy a frontális tanításnak számtalan hátránya van. (Ahogyan a frontális államvezetésnek is.) Például az, hogy a gyerekeink nem tanulnak meg kommunikálni, érvelni. Sokukból a kíváncsiságot is kiöli a sok kötelező megtanulnivaló. Kedvenc példám, hogy a fiamnak 9 éves korában a papírgyártás szinte teljes technológiáját be kellett bifláznia környezetismeretből.
Nem tagadom, vannak alapvető készségek, amiket csak szinte mechanikus ismétlés során lehet elsajátítani, mint például az olvasás, számolás. De ahhoz, hogy ezt a kemény munkát a gyerek elvégezze, az is kellene, hogy valaki megmutassa: mire lehet használni ezt a képességet. Kiskamasszal Jókai Mórt olvastatni felér egy merénylettel az olvasás ellen. De már az is rémisztő, hogy egy irodalmi műről írandó esszéhez (!) kötelező szempontokat adnak meg. Mint egy nemzeti inzultációhoz! (…)
Nem tudok egyetemes megoldást. Talán csak annyit: a tanár ne tekintélyelven akarjon tanítani. A nevelés mindannyiunk közös feladata – ami a legélvezetesebb kaland is lehet, lehetne.”