Nemzeti, iskolai inzultáció

2015. június 23. 12:11

Kiskamasszal Jókai Mórt olvastatni felér egy merénylettel az olvasás ellen. De már az is rémisztő, hogy egy irodalmi műről írandó esszéhez (!) kötelező szempontokat adnak meg. Mint egy nemzeti inzultációhoz!

2015. június 23. 12:11
Rátesi Margit
Népszabadság

„Látom, hogy ma már sok tanár érzékeli, hogy a frontális tanításnak számtalan hátránya van. (Ahogyan a frontális államvezetésnek is.) Például az, hogy a gyerekeink nem tanulnak meg kommunikálni, érvelni. Sokukból a kíváncsiságot is kiöli a sok kötelező megtanulnivaló. Kedvenc példám, hogy a fiamnak 9 éves korában a papírgyártás szinte teljes technológiáját be kellett bifláznia környezetismeretből.

Nem tagadom, vannak alapvető készségek, amiket csak szinte mechanikus ismétlés során lehet elsajátítani, mint például az olvasás, számolás. De ahhoz, hogy ezt a kemény munkát a gyerek elvégezze, az is kellene, hogy valaki megmutassa: mire lehet használni ezt a képességet. Kiskamasszal Jókai Mórt olvastatni felér egy merénylettel az olvasás ellen. De már az is rémisztő, hogy egy irodalmi műről írandó esszéhez (!) kötelező szempontokat adnak meg. Mint egy nemzeti inzultációhoz! (…)

Nem tudok egyetemes megoldást. Talán csak annyit: a tanár ne tekintélyelven akarjon tanítani. A nevelés mindannyiunk közös feladata – ami a legélvezetesebb kaland is lehet, lehetne.”

az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 55 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Vasvirág
2015. június 23. 22:51
És az nem rémisztő, hogy Magyarországon több helyen angolul vannak kiírva a feliratok, hogy a villamoson angolul mondják be a következő állomást (azt viszont nem tudom, hogy Londonban magyarul is lehet hallani az állomások neveit?), a nevünket (interneten) fordítva írják, bolti árukon a dátumozás nap-hó-év szerint van feltüntetve? Gyermekeinkre az jelenti a legnagyobb veszélyt, hogy sok szülő éjt-nappá tévé kénytelen dolgozni, és emiatt sokszor nincs ideje leckét ellenőrizni, mesét olvasni, beszélgetni, játszani csemetéjével és megtanítani őt a munka szeretetére! Itt említeném még meg azt, hogy gyermekeink nevelését kiadtuk a kezünkből (itt nem az iskolára gondolok)! „Kötelező” és „tekintélyelvűség”… milyen veszélyes, régimódi, az egyéni szabadságot veszélyeztető szavak. Ma is kötelező megállni a piros lámpánál! Pár éve Kecskeméten sétáltam az Alföld áruház előtt. Előttem egy huszonéves anyuka, csöppnyi gyermeke (1,5-2 éves) totyog az emberáradat közepén. Az anyuka ráordít a picire: - „Miért nem jössz el onnan?” Egy ilyen kicsinek kellene tudni, hogy mit kell ilyen helyzetben csinálni? A mai világ is ezt akarja elhitetni velünk, hogy a gyerekek tudják, hogy nekik mi a jó, dönteni is képesek már egészen kicsi korban, sőt azt is tudják, hogy nekik mit kell megtanulniuk A számolás képességét a teremtett világ megértésére lehet felhasználni! Szinte mindenhez kell matematika! Az olvasás képessége a világ és önmagunk megismerésére irányul, amiket az olvasott műből önmagunkban bejárva ismerhetünk meg! Az olvasás ezen kívül a szókincsünket is gyarapítja. Máris jobban tudunk beszélgetni másokkal! És érvelni is tudunk, ami a mai kor vesszőparipája, mert nehogy már elfogadjunk valamit is vitatkozás nélkül!
Dénia
2015. június 23. 19:26
És mi baj van azzal, ha az esszéhez megadnak egy pár szempontot?
Brigadéros
2015. június 23. 19:23
A tanterv a keret, és a tanár (a személyiségével, az egyéniségével, a tudásával, az intuícióival, stb.) a tartalom. A tartalom a lényeg, kár ködösíteni!
regiszter
2015. június 23. 16:32
Kiskamaszként Jókai Mór könyveit bújtam, s egy életre az olvasás rabja lettem.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!