Aki tényleg el akarja takarítani az útból Orbán rendszerét, és valóban demokráciát akar, annak fel kell vennie a kesztyűt nemcsak a nyilvánvaló ellenféllel, hanem az akár a saját sorainkban is rejtőzködő, nekünk barátságot hazudó ellenséggel is.
„Ahhoz, hogy az itt vázolt forgatókönyv megvalósulhasson, több dologra van szükség.
1) Mindenekelőtt arra a felismerésre, hogy a hatalomra kerüléshez és annak megtartásához szükség van az oligarchikus állam természetéről, felépítéséről, vezetőiről és működtetőiről szóló információkra. Önmagában ezáltal természetesen nem lehet előállítani azt a társadalmi támogatottságot, amellyel a választás megnyerhető, ennek hiányában azonban a becsületes demokraták biztosan nem tudnak győzni.
2) Ezeket az információkat szisztematikusan kell gyűjteni és elemezni, s ennek során objektívnek kell maradni. Vagyis nem lehet különbséget tenni a bűnösök pártállása között. Ki kell mondani, ha olyan valakiről derül ki, hogy összejátszik az orbáni rendszerrel, aki a barátunknak vagy párttársunknak hazudta magát, nem szabad többé barátnak tekinteni, hanem maffiózók ügynökének kell bélyegezni. Az árulók megnevezése, kiközösítése és jogi eljárás alá vonása erősíti azt a csoportot, amely kiveti őket magából.
3) Fel kell ismerni, hogy a szükséges információk beszerezhetőek. Számos olyan demokrata szakember van az országban, akire lehet számítani ebben a munkában. Az ő megtalálásuk, a velük való együttműködés tehát lehetséges.
4) Feltétele ennek a munkának az, hogy a demokratikus pártok mindegyikében, ahogyan mind több civil szervezetben legyenek erre a feladatra véd- és dacszövetséget kötni kész és képes, bátor emberek. Mert ebben is egymásra vannak utalva a demokraták. Sőt, ez az a terület, ahol leginkább igaz az egymásra utaltság.
5) A megszerzett információkat okosan és céltudatosan, ha kell, ravaszul kell felhasználni. Csak mind szélesebb körű tájékozottság mellett, a valóság mély ismeretében lehet eldönteni, hogy milyen esetben lehet vagy kell kompromisszumot kötni. Hiszen meglehet, hogy az új, demokratikus kormánynak politikai értelemben is vádalkut kell kötnie egyesekkel. A kompromisszumkötések tényét nyilvánosságra kell hozni, hogy a közvélemény lássa, nem az ő háta mögött köttetnek alkuk. El kell kerülni, hogy megismétlődjenek a rendszerváltozás zavaros mutyii, mert az egész itt taglalt forgatókönyvhöz társadalmi támogatást kell szerezni. Az emberek bizalma nélkül nem bontható le az oligarchák birodalma, és nem építhető újjá a köztársaság.
6) Ezt a munkát szakszerűen és fegyelmezetten, a ma is érvényben lévő jogszabályok betartásával kell elvégezni. Manapság a legtöbb kritikus információ nyílt forrásokból hozzáférhető. Államtitkokkal pedig csak annyiban kell foglalkozni, hogy legyenek olyan emberek, akik tudják, melyek a minősített adatok, azok hol és miként érhetőek majd el törvényesen akkor, ha a demokratikus kormánynak szüksége lesz rájuk. Ne legyen kétségünk: ezen terv végrehajtásának megakadályozására, az abban közreműködők megfélemlítésére, lejáratására fognak törekedni azok, akiknek a kárára épül majd újjá a demokrácia. S ezek között külföldi erők is akadnak. Nem szabad tehát könnyű érveket szolgáltatni Orbánéknak és szövetségeseiknek, hanem rendkívül határozottan, a törvényesség útján kell haladni.
A demokratikus ellenzékben szerencsére megvan a hajlandóság a szakpolitikai egyeztetésekre. Tudunk együtt tüntetéseket is szervezni, s bár a közös politikai akcióink meglehetősen egyenetlen színvonalúak és egyelőre finoman fogalmazva sem túl hatásosak, legalább nem zárkózunk el egymástól. Ez fontos, reményteli jövővel kecsegtető fejlemény. Ám az általam leírtak mindezeknél lényegesen kényesebb kérdéseket vetnek fel, mert itt a tét sokkal komolyabb, közvetlenebb és személyesebb. 1990 óta sok mindent elkentünk a pártok szintjén is és össztársadalmi szinten is. Nemegyszer nagykoalícióban sunnyogtunk, ha párt- és kampányfinanszírozásról vagy egy-egy szupergazdag honfitársunk cselekedeteiről volt szó, mert sokan voltak érintettek ezekben az ügyekben, s még mindig célszerűbb volt csoportérdekekre hivatkozva megmagyarázni a disznóságokat, mint mindent borítani. Ki kell mondanunk végre, hogy az oligarchikus rendszer felszámolásához és a jogállam újraépítéséhez minden tabut le kell döntenünk. A szennyes rejtegetésében való részvétel ilyen vagy olyan lojalitásra való hivatkozással bűnrészességet, vagyis a jelenlegi állapotok fenntartásában való érdekeltséget jelent. Ez pedig a demokratikus értékek elárulásával, gyermekeink jövőjének megrablásával egyenlő. Aki tényleg el akarja takarítani az útból Orbán rendszerét, és valóban demokráciát akar, annak fel kell vennie a kesztyűt nemcsak a nyilvánvaló ellenféllel, hanem az akár a saját sorainkban is rejtőzködő, nekünk barátságot hazudó ellenséggel is.”
Norvégia már részben újraindította a 2021 óta befagyasztott alap civil részét, amit korábban a baloldali NGO-k a jobboldali kormánnyal szembeni nyomásgyakorlásra fordított.
A lényeg az állandó dráma, hogy minden harang hangosabban verjen körülöttem, hogy mindig rólam legyen szó.
Ivan Krasztev a Partizán műsorában kijelentette, hogy egy ekkora váltás „rengeteg változást” tesz lehetővé. A kérdés az, hogy mennyi időt ad magának a magyar társadalom, hogy eldöntse mit akar.
Egy volt olimpikonból lett városvezető neve merült fel az ellenzéki oldalon.
„Én egy vagyok a kétmillióból, aki ezeknek soha be nem hódol.”
Mert az világos volt, hogy egyszer veszteni fog a Fidesz, csak az nem volt világos, hogy mikor és hogy ki ellen. Szilvay Gergely írása.
A szlovák kormányfő telefonon egyeztetett az ukrán elnökkel.
A KDNP leendő frakcióvezetője úgy véli, Magyar Péter egyszemélyi hatalma nem hagy teret a mellébeszélésnek: a kormányzás sikertelensége csak szándékos hazugságot vagy szakmai alkalmatlanságot jelenthet.
