„A viszonylagos jólétet és a szabadság szellemét sajnos csak azok élvezik, akik belga vagy nemzetközi munkahelyen, esetleg sikeres vállalkozóként dolgoznak kint. Sokan feketén vagy szürkén, többnyire más magyaroknak kiszolgáltatva robotolnak. Egyszer-kétszer magam is találkoztam nehéz fizikai munkát végzőkkel, akik az uniós fizetések töredékéért dolgoznak, és állításuk szerint üres kamionokban alszanak. Ilyen értelemben zárt osztálytársadalomban élnek a kinti magyarok is, a két világ nem érintkezik egymással, s erre nincs semmilyen közös magyar fórum.
A brüsszeli magyarok idővel egyre jobban elfordulnak a hazai politikától. Unják és szégyellik is a magyar politikát elöntő gyűlölködést, ami annyira különbözik a belga belpolitika kedvesen évődő civakodásától. Passzivitásuk azonban csapda is lehet, hiszen a magyar politika végzetes eltorzulása rájuk is visszaüthet. Hiszen kedvező jogi státuszukat, munkájukat, engedélyeiket hazánk uniós és schengeni tagságának köszönhetik. Ennek elvesztése esetén nagyon nehéz helyzetbe kerülnének. Ezért saját érdekükben is érdemes lenne a kinti szabadságból, toleranciából, nyugatos életformából valamennyit haza csempészniük.”