Manapság szokás egy az egyben kidobásra ítélni az elmúlt 25 évet. Szokás ellenzéki körökben eltagadni egyesek és mások politikai identitásának baloldali részét. Szokás az Európai Unión belüli Magyarország számára nemzetállami keretben antikapitalista kiutat festeni az égre. Szokás szembeállítani a szegénységellenes küzdelemre való elszántságot a költségvetési fegyelem hangsúlyozásával, mintha a kettő bármiben is ellentmondásban volna. És végül szokás az is, hogy a demokrata ellenzéki pártok az elmúlt két évtized megőrzendő, pozitív tapasztalatait sem merik önmaguknak és saját politikai közösségüknek bevallani, mert a populisták és demagógok hangorkánja minduntalan védekezésbe szorítja őket.
Az Együtt elnökeként úgy gondolom, hogy minden, 2018-ban kormányváltásra készülő ellenzéki pártnak a nemzeti érdeket követő intézkedéssorozatnak kell értékelnie a Bokros–Surányi-csomagot. Nyilván nem volt hibátlan, nyilván nem volt minden jól elmagyarázva politikai közösségünk tagjainak, de helyes és szükséges volt, ami történt.
Miért fontos ez most? Miért nem hallgatok inkább egy ilyen, sokak számára népszerűtlen intézkedéscsomag elismerése helyett? Azért nem hallgatok, mert néphülyítésre, mellébeszélésre és saját múltunk gyávaságból fakadó hazug értékelésére nem lehet alapozni a 2018 utáni kormányzást.