„Simicska Lajossal sem kell foglalkozni, miközben éppen a Fidesz-bázist még mindig a legjobban összetartó erőt, Orbán Viktor személyét támadja?
Ha kiemeljük a napi politikai csatározások szintjéről, ez a kérdés nagyon egyszerű. A politika és a gazdaság összefonódásáról szól: arról, hogy a gazdasági erőcsoportoknak milyen befolyásuk lehet a politikára. Szerintem nem kérdés, hogy egy demokratikusan megválasztott miniszterelnök és egy gazdasági érdekcsoport vezetője közül kinek kell az ország vezetésével járó politikai felelősséget viselnie. A karaktergyilkosság pedig egyelőre csúfos kudarc: a konkrét ügyben olyan dokumentumokra történt hivatkozás, amelyek évek óta ismertek. Simicska Lajos azzal, hogy egy kihűlt levest melegít fel extrém megnyilvánulások, támadások közepette, a meglévő minimális politikai tőkéjét is hitelteleníti. A zavar ott van a rendszerben, hogy ellentmondó információk jutnak el az embereknek. De idővel a köd eloszlik, és bár a politikában nagyon kevés fekete-fehér helyzet van, ez az. (...)
Kikopott a polgári eszme, és már a dolgozó kisemberre koncentrál a politikai stratégia?
Ez konkrét szakpolitikai ügyekre, helyzetekre igaz, de ettől még a polgári Magyarország működési modell ugyanúgy megvan. Abban igaza van Gábornak, hogy ilyen helyzetben, amikor egy politikai közösség identitását öt év kormányzás, a természetes fáradtság miatt kihívások érik, még hasznos is lehet egy ilyen politikai felfordulás, hiszen megerősödve is ki lehet jönni belőle.
De vajon az eddigi konzervatív jobboldali szemlélettel összeegyeztethető a kádári nosztalgiát idéző dolgozó kisember figurája?
A polgári Magyarország és a dolgozó kisember nem azonos szintű elem. Előbbi továbbra is a közösség alapelve, utóbbi pedig az új kihívásokra adott válasz. A polgár szó a középosztályi létnek ideológiai tartalommal is bíró kifejezése. A dolgozó kisemberek pedig ma alsó- vagy alsó-középosztálybeli státusúak, és éppen az ő felemelésük a cél. Az, hogy minél többen válhassanak a polgári Magyarország részévé.”