Beijedtek Orbán javaslatától a németek, fel is mondták gyorsan a sablondumát
Orbán még mindig nem azt teszi, amit elvárnának tőle a németek.
Mi az, ami Habonyhoz és Vajdához köti a mi miniszterelnökünket? Milyen hozzáadott értekkel rendelkezik ez a két személy, amit másban nem lát, nem láthatunk meg?
„Tényleg, mi az, ami Habonyhoz és Vajdához köti a mi miniszterelnökünket? Milyen hozzáadott értekkel rendelkezik ez a két személy, amit másban nem lát, nem láthatunk meg? Nyilván egyszerűbb lenne a megoldás, ha mondjuk szakemberhez fordulnánk, például egy pszichológushoz, de manapság kevés olyan embert találhatunk, aki félelem nélkül merné elemezni a miniszterelnök pszichéjét. Én is csak óvatosan nyúlok ehhez a kérdéshez, elsősorban persze azért, mert nem vagyok szakember, de azért is, mert az is hírlik: Orbán nem egy könnyen felejtő típus. Másként: a bosszúállás nem áll tőle távol. Természetesen nem sorolom a bosszú kategóriájába, hogy a Népszavát nem hívja meg a háttérbeszélgetéseire, sőt semmilyen beszélgetésre, miként azt sem, hogy a közpénzekkel szembeni nagyvonalúsága a mi lapunkkal kapcsolatban az ellentétébe csap át; a fáma szerint ő maga nem nézné jó szemmel, ha bármilyen állami hirdetés is eljutna a Népszavába. De, rebesgetik, azt sem szereti, ha a piac bármilyen formában helyzetbe hozza lapunkat. Már úgy értem: kedvező helyzetbe.
Mindez azonban, témánkat tekintve, csak egy kitérő semmivel sem visz közelebb a VH (Vajna-Habony)-rejtély megoldásához. Illetve annyiban talán igen, hogy az említett két úr épp olyan könnyedén jut hozzá közpénzhez, mint amennyire lehetetlen ez a Népszava számára. Olybá tűnik: a miniszterelnök az állam pénzét, számukra, szabad felhasználású játékszernek tekinti; annyiszor nyúlnak bele a közösnek kikiáltott (mint látjuk a közös értelmezésére ráfér egy kis szűkítés) zsákba, ahányszor csak akarnak; hol kaszinót húznak ki belőle, hol az utolsó vágás jogát, hol egy hollywoodi sztárt, hol újságokat, utazásokat, mikor mihez van kedvük. Emellett pedig élhetik lazább életüket; ők nyugodtan adhatnak témát a pletyka-lapoknak, de hő ők nem, akkor a hozzájuk kapcsolható személyek. (Régen ezt úgy mondták: a fehérnép.)
És ha a gondolkodásunkat ebbe az irányba visszük tovább, eljuthatunk egyfajta megoldásig is. Arra tudniillik, hogy Orbán Viktornak imponál a mondén élet, a celeb-világgal való kapcsolat, a hírességekkel való parolázás (lásd a zürichi futballgála fotózkodásai). Igen, azt kell hinnünk, hogy Orbánt vonzza a habonyi és vajnai világ, általuk válik részesévé egy olyan életnek, amelyet magának is elképzel, de sem a pozíciója, sem pedig a benne lévő másik énje nem engedi meg, hogy felszínre törjön, láthatóvá váljon. Amivel nem azt akarom mondani, hogy Orbán is szeretne Gucci táskával, és homlokára tolt napszemüveggel járni, de talán minden egyebet igen, ami ezt a két embert jellemzi.
Ráadásul sem Vajna, sem Habony nem veszélyes rá. Legalább is ezt hiszi a mi miniszterelnökünk.”