A politikai bulvár eluralkodása

„Egyáltalán nem állítom, hogy az ellenzéki médiában nem találhatók tényszerű hírek és tudósítások vagy figyelemre méltó vélemények, hanem azt mondom, hogy az ellenzéki médiát, amelynek a politikai ellenzék ki van szolgáltatva, jó ideje már a politikai bulvár uralja. Talán azért, mert a bulvárban látják az állampolgárok mozgósításához szükséges intellektuális és érzelmi fegyvert a választási győzelem vagy a kormánybuktatás eléréséhez. (...)

Az is rendjénvaló, hogy a felek egy-egy témáról a maguk álláspontját leegyszerűsítve kénytelenek előadni. Az azonban már az értelemromboló politikai bulvár kategóriájába tartozik, ha például kivétel nélkül mindenkinek mindenben igaza van külföldön, akivel a kormány konfliktusba keveredik, és a sajtó ezeket a konfliktusokat úgy kommunikálja, hogy hány pofont vagy tockost kapott a kormány. Márpedig öt éve a pofon és a tockos szinte politikaelméleti alapfogalommá nőtte ki magát. A pofon és a tockos fogalmával írják le és értelmezik a konfliktusokat, amiket primitív módon úgy is ábrázolnak, hogy lényegük nem más, mint valami szociáldarwinista pofonosztogatás: a nagyok és erősek verik a kisebbeket és gyengéket, mert az ököljog szabályai szerint ehhez nekik joguk van. A műfaj netovábbja Angela Merkel látogatása volt, ami után valóságos számháború robbant ki arról, hogy Merkel hány pofont osztott ki Orbán Viktornak, és lassított felvétellel még ki is centizték a német kancellár mimikáját, amikor a magyar kormányfő megvédte álláspontját az illiberális demokráciáról. (...)

Mivel Merkel nemrég világosan leszögezte, hogy a multikultinak vége Németországban, képzeljük el azt is, hogy a német kancellár Fodor Gábor liberális miniszterelnökhöz látogat, akit egy bátor újságíró megkérdez, hogy mi a véleménye a multikulti végéről, és Fodor, a multikulti elkötelezett híve felvilágosítja a közönséget, hogy a liberális demokráciától elválaszthatatlan a multikulturalizmus. Ráadásul Ukrajnát illetően Fodor az amerikai héják álláspontját osztotta volna: ukránok felfegyverzése és katonai csapás az oroszokra, szemben a Merkel-féle galambok békepolitikájával. Miről tudósított volna a német sajtó? Arról, hogy a liberális miniszterelnök hány tockost osztott ki a konzervatív német kancellárnak? És premier plánban mutatták volna, hogy Fodor Gábor arcbőre fakóvá és szürkévé válik, a felhám felrepedezik és a verejtékmirigyek működni kezdenek? (...)

Vajon mit tudhatnak a magyar politikai bulvár ellenzéki fogyasztói az EU és Brüsszel legitim kritizálásáról? A brit kormányról is azt gondolják, hogy Európa-ellenes? Azt, hogy Cameron keletre tolja országát? És az EU-párti ellenzékiek ott is csak azt számolják, hogy Cameron hány tockost kap külföldről?”