Magyarország, de nehéz téged szeretni

„A könyvelője szarvashibát vét, határidőt mulaszt, hősünk cégét – mert méltányos a végletekig – a NAV csak 200 ezerre bünteti emiatt. Elvégre büntethette volna ötszázezerre is. Amikor fölveti a könyvelőnek, hogy méltányos lenne, ha a hibája következményét viselné, az kissé megorrol. (A kurva törökje. Nem elég, hogy itt dekkol, zabálja a magyarok kenyerét, még neki áll följebb.) Véletlenül éppen a könyvelő anyjától bérlik a lakásukat, naná, hogy számla- és áfamentesen. Ez súlyos hibának bizonyul. Barátunk és családja lakásból kiszekírozva, kaució letagadva-ellopva, menjenek, amerre látnak. Mindez némi rasszista megjegyzésekkel választékosabbá tett, ordenáré káromkodások közepette, amit e sorok jegyzője szerencsés volt végighallgatni és megállapítani: a nénike szókincse vetekszik a szkopjei piac lókupeceinek káromkodás-szótárával.

De Allah hatalmas: Mehmet napok alatt olyan lakást talál, amilyenről még álmodni se mert. Jó helyen, szép utcában álló, majdnem kész családi ház teljes földszintje, az emelet üres. Kellemes modorú háziúr, tisztességes bérleti díj, szabályos szerződés. Mindenki boldog. Lassan-lassan kiderül, hogy a háziúr modora ugyan valóban kellemes, azonban még az se igaz, amit álmodik. A bérlői számára elérhetetlen, csak kasszírozni jelenik meg havonta egyszer. Majdnem minden gépészetet javíttatni kell. Most pedig a krach: hétfőn reggel jön az ELMŰ embere, és akkurátusan kiköti a házat az áramszolgáltatásból. Miért? Mert a háziúr több havi villanyszámlával tartozik. De hiszen én odaadtam neki a pénzt a számlákra minden hónapban, értetlenkedik Mehmet. Villany nélkül nemcsak sötét, de hideg is van, áram nélkül a fűtés se működik. Azonnal telefon a háziúrnak. Kicsöng, nem veszi föl. Megismételve még legalább ötször. Kicsöng, nem veszi föl. Hősünk azonban találkozott már félelmetesebb ellenféllel is, ezért pattanásig feszült ugyan az idegességtől, de 10-kor kinyitja a büféjét és rendületlenül süti a kebabját. Mi mást is tehetne?

Éjszakára nem mehetnek haza a jéghideg, sötét házba. Szállodában kell tölteniük az éjszakát. Utcabeliek, ismerik jól hősünket, a személyzet jórészt nála ebédel nap mint nap, legalább ők nem verik át, van szoba is, meleg is, számla is. Hősünk a tehetetlen dühtől és a kétségbeeséstől a sírással küszködve kérdezi, Laci bej, most mit csináljak? Nevezett személy előveszi a jómodorát, és megpróbálja fölhívni a háziurat a saját készülékéről, hátha azt fölveszi. Dehogy veszi föl. Mivel állandó lakcíme nincs, emailje nincs, az sms-en kívül más eszköz nem marad. Megy egy határozott hangú üzenetecske, amelyben megemlíttetik némi kártérítési igény plusz a szállodaszámla. Talán ennek is köszönhetően délelőtt a háziúr telefonálni méltóztatik. Hogy aszongya olyan beteg volt, hogy nem tudta fölvenni Mehmet telefonját. De most majd minden rendben lesz, az ELMŰ már köti is vissza a villanyt.”