Az álhírek terjesztésével a vesztünkbe rohanunk: ijesztő gyakorlat terjed a közösségi oldalakon
Négyből három hírt anélkül osztanak meg a felhasználók, hogy elolvasnák. Íme, az álhírek terjedésének pszichológiája.
Bármennyire is küzdöttek a jobboldali médiumok a lakájmédia jelző ellen, nagyon úgy tűnik, hogy Orbán Viktor pontosan így tekint rájuk: lakájmédiaként.
A VS.hu hozta a hírt, mely szerint Orbán Viktor múlt héten találkozott a kormánypárti média vezetőivel és közölte velük, hogy a kormány és a Fidesz mostantól a közmédiát fogja használni üzenetei közvetítésére. Úgyhogy az említett médiumok ne nagyon számítsanak állami hirdetésre. Hűha.
A találkozó tényét megerősítette Borókai Gábor, a Heti Válasz főszerkesztője is, bár szerinte nem csak ő, Gajdics Ottó (Lánchíd Rádió), Élő Gábor és Liszkay Gábor (Magyar Nemzet, MNO) és Bencsik András (Demokrata) voltak jelen. Az elhangzottakról nem nyilatkozott bővebben, de felhívta a figyelmet: egy ideje nincsenek állami hirdetések a jobboldali médiumokban A többiek sem cáfolták a VS értesüléseit. Fogadjuk el tehát egyelőre, hogy a találkozó megtörtént, és nagyjából az hangzott el, amit a VS megírt.
Vonjuk le először is a tanulságokat: bármennyire is küzdöttek a jobboldali médiumok a lakájmédia jelző ellen, nagyon úgy tűnik, hogy Orbán Viktor pontosan így tekint rájuk: lakájmédiaként. De a miniszterelnök szemében nem voltak elég lakájok ezek a médiák. Már évek óta fejlesztgeti a kormány a valaha volt leglakájabb médiát, a pecsovicsok keresztes seregét, úgy hívják őket, hogy közmédia. A közmédia esetében legalább az állami hirdetésekkel nem kell szarozni, mivel az állam pénzén működik egyébként is.
Az ügy hátterében minden bizonnyal Orbán Viktor és Simicska Lajos elhidegült viszonya áll: tudjuk, hogy a Hír TV, a Lánchíd Rádió és a Magyar Nemzet a kormánypárti oligarcha érdekkörébe tartozik. A rejtett hidegháború már eddig is szedte áldozatait: leépítések voltak a Nemzetnél és a Hír TV-nél is. Az pedig sokat elárul a miniszterelnök felfogásáról, hogy a nemsokárahírcsatornával és talán bulvárcsatornával támadó közmédiát konkrétan a kormány és a Fidesz szócsövének tartja. Állampárt, heló.
A kérdés az, hogy jó húzás-e Orbántól, ha elengedi a mainstream jobboldali sajtó kezét és csak a közmédiára támaszkodik. Szerintünk neki nem jó. Ezekbe a lapokba a szélesen vett jobboldali tábor érzelmileg invesztált az elmúlt években. Ellenzéki időszakban azért, mert ellenzéki médiaként működött, 2010 óta pedig azért, mert a gyakran teljesen ámokfutó kormánypárti propagandával kapcsolatban mégiscsak megnyugtató volt, hogy olyan, némi respekttel rendelkező lapok szolgáltatnak pozitív visszacsatolást, esetleg kritizálják meg néha, mint a Magyar Nemzet vagy a Heti Válasz.
Nem hisszük, hogy a kormány lépéseit eddig nagyrészt kritika nélkül támogató médiumok holnaptól kezdve átváltanak RTL Klub-üzemmódba, és orrba-szájba nyomják majd az oknyomozásokat Habony Árpád óráiról. Elképzelhető viszont, hogy elindulnak pozitív folyamatok a jobboldali sajtóban, és legalább értékalapon neki fognak állni néhányan a valóságtól egyre jobban elszakadó kormány alaposabb kritikájának. Talán még megvannak a feltételei egy ilyen finomabb irányváltásnak, bár az előző évtizedben formálódó jobboldali média meg leginkább a Fideszbe invesztált érzelmileg, árokásásilag.
A közmédiáról viszont csak a legelkötelezettebb mag hiszi el, hogy ott bármiféle független szakmai munka folyik. Napról napra látjuk, hogy nem folyik. Évről évre világosabb, hogy a közmédia híreit és irányvonalát a Fidesz pártközpontjából írják. Az ötévnyi Fidesz-uralom ellenére a szakmaiságot foltokban felmutató jobboldali médiumok kinyírása egyedül a Simicska elleni harc kereteiben értelmezhető, ez pedig tényleg csak a keménymagnál fog működni.