Vonjuk le először is a tanulságokat: bármennyire is küzdöttek a jobboldali médiumok a lakájmédia jelző ellen, nagyon úgy tűnik, hogy Orbán Viktor pontosan így tekint rájuk: lakájmédiaként. De a miniszterelnök szemében nem voltak elég lakájok ezek a médiák. Már évek óta fejlesztgeti a kormány a valaha volt leglakájabb médiát, a pecsovicsok keresztes seregét, úgy hívják őket, hogy közmédia. A közmédia esetében legalább az állami hirdetésekkel nem kell szarozni, mivel az állam pénzén működik egyébként is.
Az ügy hátterében minden bizonnyal Orbán Viktor és Simicska Lajos elhidegült viszonya áll: tudjuk, hogy a Hír TV, a Lánchíd Rádió és a Magyar Nemzet a kormánypárti oligarcha érdekkörébe tartozik. A rejtett hidegháború már eddig is szedte áldozatait: leépítések voltak a Nemzetnél és a Hír TV-nél is. Az pedig sokat elárul a miniszterelnök felfogásáról, hogy a nemsokárahírcsatornával és talán bulvárcsatornával támadó közmédiát konkrétan a kormány és a Fidesz szócsövének tartja. Állampárt, heló.
A kérdés az, hogy jó húzás-e Orbántól, ha elengedi a mainstream jobboldali sajtó kezét és csak a közmédiára támaszkodik. Szerintünk neki nem jó. Ezekbe a lapokba a szélesen vett jobboldali tábor érzelmileg invesztált az elmúlt években. Ellenzéki időszakban azért, mert ellenzéki médiaként működött, 2010 óta pedig azért, mert a gyakran teljesen ámokfutó kormánypárti propagandával kapcsolatban mégiscsak megnyugtató volt, hogy olyan, némi respekttel rendelkező lapok szolgáltatnak pozitív visszacsatolást, esetleg kritizálják meg néha, mint a Magyar Nemzet vagy a Heti Válasz.