Eljegyezve a halállal

„Leszögezem, hogy nagyon sajnálom a meghalt karikaturistákat és kollégáikat. Feltűnő, hogy a legyilkoltak között négyen kifejezetten idősek voltak (volt köztük 68, 73, 76 és 80 éves), akik, meglehet ’68 mézét érezték a szájukban, amikor gyilkos humorú rajzaikat a gyilkos fenyegetések ellenére is papírra vetették. Bizonyára nem is érezték, hogy el vannak jegyezve a halállal. A szerkesztőségben egy asztal alá bújt nő, aki megúszta a mészárlást, azt mondta a rendőröknek, hogy a lövések hallatán ő petárdákra gyanakodott. A World Trade Center összeomlásakor is volt, aki úgy érezte, filmforgatáson van. Ezekből a reakciókból sejteni lehet, micsoda méretekben folyik a butítás és a megtévesztés, amely megakadályozza, hogy veszélyeztetett emberekben kialakuljon egy egészséges védekezési ösztön a terroristák ellen. Franciaországban három kisebb támadás ért mozlim célpontokat (mindegyik mecset közelében történt), de a hatóságok „nem látnak semmi összefüggést” a párizsi merénylettel. Megint egy tabu gondolkodás helyett! Miközben Párizsban túszdráma zajlik: egy kóserboltban túszokat tart fogva az a merénylő, aki tegnapelőtt már agyonlőtt egy rendőrnőt. Tegnap két embert lelőtt, és követelte, hogy a véreskezű Kouachi testvérek szabadon elvonulhassanak. Szeretném, ha a multikulti véleményterroristák megismételnék tegnapi álláspontjukat, miszerint ennek sincs köze a Charlie Hebdo szerkesztőségében történt mészárláshoz. Hogy csak úgy vannak ezek a dolgok, mert gonoszak az emberek, rasszisták, idegengyűlölők, bevándorlásellenesek. Felfoghatatlan, hogy egyes liberális észlények még mindig azért aggódnak, hogy most majd felerősödik a bevándorlásellenes hangulat.

Bizony fel fog. És a legközelebbi franciaországi választásokon, erre mérget vehetünk, az a párt lesz a legeredményesebb, amelyik ennek a felerősödésnek a decibelfokát képes érzékelni.”