A szabadság politikai programja kudarcot vallott Magyarországon 1990 és 2010 között, mert nem volt mögötte a szabadságnak kultúrája.
„A szabadság politikai programja kudarcot vallott Magyarországon 1990 és 2010 között, mert nem volt mögötte a szabadságnak kultúrája, és a szabadságot hirdető politikai erők elég rövidlátók és korruptak voltak ahhoz, hogy ezt se ne lássák, se tenni ne akarjanak ellene. A szabadság -- a liberalizmus vélekedésével szemben -- teljesen érdektelen, amíg csak az elvek szintjén és a tankönyvekben létezik, a gyakorlati érvényesülése viszont olyan társadalmi kompetenciákat és kultúrát követel, amelynek nagy része már a szabadság alkotmányos állapotát megelőzően rendelkezésre áll a társadalmi gyakorlatban. Nem véletlen, hogy máig ténylegesen legszabadabb társadalmak a szabadságot már a 12. század óta folyamatosan fejlesztő angolszász vagy ilyen alapon működő mai demokráciák, bár ezek is szélsebesen romlanak 60-as évek óta (és a közvélekedéssel szemben nem fordította vissza a folyamatot a 80-as évek neokonzervatív fordulata sem, amely legfeljebb a kommunista országoknak segített, a sajátjait doktrinér jelmezbe öltöztette az állam feladataival és a jóllét minőségével kapcsolatban, illetve tovább szélesítette az utat a befelé irányuló állami agresszió legitimizálása felé).
A szabadságjogokban kikristályosodó szabadságprogram és a szabadság valós társadalmi gyakorlata, mint Makó és Jeruzsálem. Az előbbi egyik fontos vetülete a szabadság piaci alapú, fizikalista-atomista megközelítése (konkrétan, hogy ott a legnagyobb a szabadság, ahol a legzavartalanabb »a szereplők közlekedése«, illetve e »közlekedést« -- a szabadságviszonyokat -- mindössze a spontán erők szabályozzák kölcsönhatások formájában, akár ha egy lombikban lennénk, amelynek naturális viszonyait a piaci törvények és a semleges jogalkotás, kvázi az üvegfúvók, jelölik ki). E doktrína politikaelméleti applikációját ugyan angolok találták ki (a 17. századi Hobbes), de szerencsétlenebb történelmű, a politikai tervezésre jobban hajló országokban (főleg a kontinensen, majd globálisan az ENSZ és a US Army révén) ültették át a politikai normákba és mindenféle nyilatkozatokba -- ha nem is a politikai gyakorlatba, mert az végül lehetetlennek bizonyult.”
A volt EP-képviselő szerint az elmúlt mintegy száz évben a külső erők megtalálták azokat az ágenseket, akik belül tudtak zavart kelteni vagy idegen érdekeket megjeleníteni.
Mintha a 21. században a szuverenitással nem lehetne foglalkozni.
Szívesen írnám, hogy az SZDSZ szellemisége ma is velünk él (mert így könnyebb lenne), de ez egy sokkal silányabb, intellektuálisan üresebb nemzedék.
Peruból, az Egyesült Királyságból, Hollandiából, Németországból és Japánból is érkeztek reakciók az ELTE-botrányra.
A Fidesz mindenkit arra kér, hogy töltse ki a nemzeti konzultációt.
A generációnk küldetése világos: mindazt, amit eddig biztosnak hittünk, most nekünk kell megvédenünk.
Platina lemezzel és a múlt árnyaival vagy éppen fénylő szikráival Ákos lett Ákos előzenekara, hogy végül egy angyalnak monumentumot állítva a Metropolis épüljön fel.
A sztárséf hatalmas megtiszteltetésnek nevezte John Cena látogatását.
