Ez a Brüsszel leckézteti Budapestet? Komolyan?
Nem Didier Reynders az első uniós bürokrata, aki azután keveredett korrupciós botrányba, hogy bőszen kritizálta Magyarországot. A híres lebukások azonban csak a jéghegy csúcsát jelentik.
Mintha nem értettek volna az arroganciájukra adott csattanós válaszunkból, hogy nem leszünk gyarmat, nem kell a hamburgerük, a GMO-juk, a rockzenéjük, a vízumuk. Magunkat is meg tudjuk vesztegetni, ha kell, kösz, amcsik.
„A különböző érdekes felcsúti és Tokaj hegyaljai történetek által érintetlen miniszterelnök mindeddig nem kommentálta az ügyet, a trafikmutyi kitalálója, Lázár Jánostól pedig csak arra tellett, hogy konstruktív tárgyalási légkört sürgessen, úgyhogy csak remélni lehet, hogy hamarosan komolyabban vesznek minket, ebbe tehát beletartozik Ön is, akinek a pénzéből ezek az emberek ezt csinálhatják.
»Vicc vagy komoly«? Really? Egy hű NATO-szövetséges, egy EU-tagállam adóhivatalának elnöke és két beosztottja, illetve más vezető hivatalnokok, üzletemberek, minimum hat ember nem utazhat be az Egyesült Államokba korrupciógyanú miatt. Ilyen ebben a térségben még nem volt. Hosszú az Amerikából valamiért kitiltott, reptéren visszafordított emberek listája, de ilyen még nem történt. A fejlődő országokban burjánzó kleptokrácia visszaszorítására született 7750-es elnöki rendelet alkalmazásával egy sorba kerültünk pl. illegális fakitermeléssel vádolt kambodzsai hivatalnokokkal, volt nigériai igazságügyi miniszterrel, volt kenyai államügyésszel és 13 hivatalnokával.
Jó hír, hogy Amerika nagyon komolyan veszi az ilyen ügyeket. A washingtoni külügy és a követségek munkatársai rendszeresen találkoznak szakértőkkel, nyomozókkal, informátorokkal, korrupcióügyi NGO-kkal, akár politikusokkal is, ha van infójuk, de mindent alaposan, több forrásból ellenőriznek, mielőtt ilyen, életfogytig tartó lépésre szánják magukat. A magyar kormány sokáig nem hitte el, hogy Amerika miért rugózik a demokrácia szereplőin, a civilek itteni vegzálásán: azért, mert becsülik őket és a munkájukat, hülyék.”