„Nyugodtan kijelenthetjük tehát, hogy ők – az egymással megállapodó három jelölt –Budapesttel vannak. Ők átérzik a felelősségét, hogy milyen országban, milyen politikai rezsim idején, milyen téttel indultak a főváros vezetésének posztjáért. Tudják, hogy ebben a városban van leginkább esélye annak, hogy a kétharmados arroganciának elsőként határt szabhassanak, mert itt összességében ma is több szavazója van az ellenzéknek, mint az országot prédának tekintő új állampártnak.
Tőlük a labda a közös jelölt mögött álló pártokhoz pattant: a visszalépő Falus helyett vállalják-e közösen Bokros Lajos támogatását is? Az a kavalkád, amely a reakciókban ekkor kialakult, még a harcedzett hazai választót is meglephette. Az Együtt-PM pártszövetségből az Együtt az igen, míg a PM a nem mellett döntött. A Demokratikus Koalíció, valamint az MSZP budapesti párttanácsa ugyancsak beálltak Bokros mögé, az MSZP országos elnöksége azonban nem.
Érdemes felidézni, milyen érvek hangzottak el a nemek mellett. A Párbeszéd Magyarországért szerint például a programjuk nem egyezik a MOMA programjával. Karácsony Gergely szerint a politika mindig értékképviselet is, és ahogyan Bokros Lajos gondolkozik bizonyos társadalmi kérdésekről, az szerinte zsákutca.