„Nyugodtan kijelenthetjük tehát, hogy ők – az egymással megállapodó három jelölt –Budapesttel vannak. Ők átérzik a felelősségét, hogy milyen országban, milyen politikai rezsim idején, milyen téttel indultak a főváros vezetésének posztjáért. Tudják, hogy ebben a városban van leginkább esélye annak, hogy a kétharmados arroganciának elsőként határt szabhassanak, mert itt összességében ma is több szavazója van az ellenzéknek, mint az országot prédának tekintő új állampártnak.
Tőlük a labda a közös jelölt mögött álló pártokhoz pattant: a visszalépő Falus helyett vállalják-e közösen Bokros Lajos támogatását is? Az a kavalkád, amely a reakciókban ekkor kialakult, még a harcedzett hazai választót is meglephette. Az Együtt-PM pártszövetségből az Együtt az igen, míg a PM a nem mellett döntött. A Demokratikus Koalíció, valamint az MSZP budapesti párttanácsa ugyancsak beálltak Bokros mögé, az MSZP országos elnöksége azonban nem.
Érdemes felidézni, milyen érvek hangzottak el a nemek mellett. A Párbeszéd Magyarországért szerint például a programjuk nem egyezik a MOMA programjával. Karácsony Gergely szerint a politika mindig értékképviselet is, és ahogyan Bokros Lajos gondolkozik bizonyos társadalmi kérdésekről, az szerinte zsákutca.
Finoman szólva is »érdekes« ez a gondolatmenet, amely éppen az értékelvűség alapján utasítja el egy demokrata politikus egyértelmű támogatását egy nyilvánvalóan antidemokratikus rezsim jelöltjével szemben.
Vajon hogyan valósulhat meg bármely baloldali, zöld gondolat és érték képviselete az »illiberális államszervezés«* keretei között? Erre valahogy nem halottunk receptet. Praktikusan azonban nincs másról szó, mint hogy ez a fajta értékképviselet úgy állítja prioritásként a pártlogikát egy rendszerkritika elé, hogy a konkrét helyzetben rontja az esélyét annak, hogy 2014-ben a fővárosban »rendszerkritikus« választási eredmény születhessen. Ugyanez az attitűd jellemzi az MSZP országos szervezetét is, amely úgy nyilatkozott, hogy egy baloldaliságában megújulni kívánó párt nem támogathat egy jobboldali, magát konzervatívként jellemző demokrata politikust, mert ez állítólag éppen az elvi politizálásnak mondana ellent.”