Szentimentális demagógia, mint liberális bunkósbot

Alapvető érdekünk, hogy minél több fiatal szabad választása szerint úgy élhesse az életét, hogy ne legyen igénye hamis pótlékokra, hanem legyenek céljai, tudatosan építse a jövőjét és közösségben kereshesse a boldogulás különféle lehetőségeit. Ezzel szemben a liberálisok olyan problémák megoldásait tűzték zászlajukra, amelyek jellemzően saját szemléletük hibáiból fakadnak.

Ezekre pedig nem adnak valódi megoldást. Azért, hogy ezt az önellentmondást leplezzék, elég csak az érzelmi szintet a tudati szint rovására felnyomniuk, máris lőttek az érdemi vitának. Abortusz, eutanázia, hajléktalanság, drogfüggőség - ezek mind kiszolgáltatott emberek tragédiáiról szóló témák, ahol a liberálisok a szentimentális demagógia bunkósbotjával csapnak le az áldozatokra, felhasználva azok nehéz helyzetét és aktuális tudati lehetőségeik korlátozottságát.

Tünetileg próbálnak kezelni helyzeteket, de a kezelések következményei (hatástalanságuk) a többségi társadalom tűrőképességét teszik próbára. A most terítéken lévő tűcsere program is egy olyan helyzet tünetinek sem nevezhető kezelése, ami tipikusan liberális téma. Ugyanis náluk általános jelenség, hogy a szabadságfelfogásuk csak az általuk kijelölt keretek között működhetne, de tapasztaljuk, valójában még ott sem működik. Ezért ezt leplezendő elterelésképpen az érzelmekre apellálás technikáját vetik be, azt remélve, így nem derül ki, amit ajánlanak, az nem valódi megoldás.

A droglegalizálás szándékának példáján keresztül ez a hozzáállás könnyen megérthető, hiszen az a fajta ügykezelés, amit ajánlanak, „mintaszerű”.

Történt a nyáron, hogy a TASZ drogpolitikáért felelős EU-s koordinátora, Folk György a kannabisz legalizálása érdekében a Forbes Magazin hasábjain kampányolt. Az érvelés logikája fából vaskarika és megmutatkozik benne az „utánunk a vízözön” jellegű felelőtlen liberális hozzáállás is.

„Ha félretesszük a moralizálást” a kannabisz szabályozott kereskedelme „win win szituációt hozhat Európában is” – ezzel a felütéssel kezdődik a TASZ-tól nem szokatlan érvelés. A cikk szerzője már az első mondattal olyan feltételrendszert teremt, amiben morális kötöttségek nélkül fejtheti ki a kapudrog legalizálásának előnyeit. Folk György a moralitás elhagyásával zárójelbe teszi az összes érvét, mégis érdemes válaszolni ezekre.

A fő ellenérv, hogy a kannabisz szabályozott kereskedelme nem adna választ azokra a problémákra, amelyeket a marihuana okoz Magyarországon. Akkor meg mi értelme lenne? A cikkben megemlítésre kerül, hogy Uruguay, Colorado és Washington legalizálással próbálja megnyerni a feketekereskedelem elleni harcot, de kételyek ott is vannak bőven: hiszen a vitatott problémakezelés összetett hatásairól még nincs általánosan elfogadható kutatási eredmény. Nem beszélve arról, hogy létezik más út, egyértelműen nagyobb haszonnal és kisebb haszonáldozattal.

A liberálisok viszont inkább olyan jogokra hivatkozva szoktak gátolni bármilyen az ő elképzelésüktől eltérő megoldási javaslatot, amely jogok pont az ellenállásuknak köszönhetően nem jutnak érvényre. Ilyen például az emberi méltósághoz és szabadsághoz való jog is.

Ennél a szemléletnél az egyik legfontosabb kérdés, lehet-e emberi méltóságról és szabadságjogokról beszélni, amikor súlyosan függő, orvosi segítségre szoruló embereket kilátástalan helyzetben hagyunk csak azért, mert a liberális dogmák szerint ezeknek az embereknek jogukban áll azt tenni, amit tesznek? Az emberi méltóság és a szabadság kiemelten fontos, ebben nincs vitánk. Értelmezési különbség viszont a fentiek szerint egyértelműen van.

„Vissza a drogokhoz.”

Az biztos, hogy a vélt előnyökkel szemben Magyarországon számos érv szól a növény kriminalizálásának fenntartása mellett. Az éremnek ugyanis két oldala van. Amennyiben a TASZ hitelesen akarna a gazdasági előnyök mellett érvelni, nem hagyná figyelmen kívül a veszélyeket és a hátrányokat sem. Nem hivatkozna a dohánytermékek és az alkohol legális kereskedelmére követendő példaként úgy, hogy közben elhallgatja, ma Magyarországon hányan tekinthetők súlyos vagy potenciális szenvedélybetegnek, akik közül sokan esnének a kannabisz függősége alá (is).

Nem mutathatná fel pozitívumként azt sem, hogy hány új munkahelyet teremtene a legális marihuana piac, miközben az alkoholbetegek munkaerőpiacra történő visszavezetésével, illetve a dohányzás következtében különböző rákos megbetegedésben szenvedők munkaképtelenségének megelőzésével a kívánt hatás hasonlóképpen elérhető volna.

De a TASZ ezekről nem ejt szót.

Pedig inkább ezzel kellene foglalkozni és nem egy újabb kockázati tényezőt a társadalomra szabadítani. Olyan, a legális marihuana-piacot felépítő és kiszolgáló új munkahelyekre pedig egyáltalán nincs szükség, amelyekkel csak a probléma termelődne újra és tenne függővé kiszolgáltatott embereket. Ezzel szemben a munkavégzést negatívan befolyásoló, káros szenvedélyektől mentes munkaerőre nagy szükség van.

Folytatva a sort: nem lehet az orvosi célú terápiás felhasználásra sem hivatkozni, ahogyan ez előkerül Folk György érvelésében, mert ez a kérdés az orvosokat megosztja, többségük ellenzi. A kannabisznak ugyanis nincsen olyan orvosilag pótolhatatlan jótékony hatása, ami hasonló mértékű káros mellékhatás nélkül, gyógyszerrel ne volna elérhető, és azt még a fű mellett lobbizók sem vitatják, hogy a marihuana pedig egyáltalán nem ártalmatlan.

Lehet vitatkozni gazdasági hatásokról, szabadságjogokról, de nem állíthatjuk be úgy a drog visszaszorításának kérdését, mintha ez a fű legalizálásán, vagy a tűcsere programon múlna. Ugyanis azon túl, hogy ez fából vaskarika, a legtöbb szakértő egyetért abban, hogy a döntő kérdés az, van-e rá igény.

Ezért is érdemes azon munkálkodni, hogy minél több fiatal szabad választása szerint úgy élhesse az életét, hogy ne legyen igénye hamis pótlékokra, hanem legyenek céljai, tudatosan építse a jövőjét és közösségben kereshesse a boldogulás különféle lehetőségeit. A szórakozás és kikapcsolódás közben pedig ne nyúljon a művi tudatmódosítókhoz, hanem tisztán megtapasztalhassa azt az összetett élményt, amit - csak példának okáért - egy koncert önfeledt hangulata, vagy egy nyáresti kerti sütögetés okozhat. Kinek-kinek ízlése szerint.

Ez jelenti az igazi szabadságot, és nem az, ha a moralitást zárójelbe tesszük.

A liberálisoknak tehát el kellene engedniük a szentimentális demagógia bunkósbotját és végre felnőtt ember módjára tekinteni saját magukra és másokra is. Felelősséget kellene végre vállalniuk azért, hogy a szabadság nevében mit állítanak, mert ezek legtöbbször sajnos távol állnak egy elfogadható elképzeléstől és több kárt okoznak, mint amennyi jót sikerül elérniük, vagy amennyit vélnek, hogy elértek. Szabad országban persze ezt is szabad, csak egy idő után értelmetlen.