„A homokos menetet egy ócska és aljas provokációnak tartom, amelyet a Jobbik kezdetektől fogva betiltana, mivel az rendszeresen alkalmat ad a nyílt gyalázkodásra és botránykeltésre. A szexuális orientációja kinek-kinek a magánügye, és ahogy a politikának nincs beleszólása az emberek magánéletébe, úgy az is egyértelmű, hogy az ilyen meneteknek nincs helye a köztereken.
Egyúttal mindig hozzátettem azt is, hogy a felvonulás erőszakos szétverése nem megoldás, mert az éppen a provokáció szervezőinek ad lehetőséget arra, hogy magukat áldozatnak állítsák be, hogy erkölcsi győzelmet kiáltsanak, hogy a felvonulás értelmét közvetve bizonyítsák, a konzervatív értékrendű többséget pedig agresszív, intoleráns csürhének mutathassák be a médiában. Viszont magam sem tudtam, hogy akkor mit lehet tenni, amíg nem szerezzük meg azt a politikai befolyást, hogy a kérdést rövidre zárhassuk, és a menetet betilthassuk. Most egy fiatalember megmutatta nekem és mindenkinek.
Szabó László felment egy kamion tetejére, hogy bibliai idézettel tiltakozzon az erkölcs-, vallás- és nemzetgyalázó jelenetek ellen. A szervezők brutálisan bántalmazták, amelyet az interneten meg lehet tekinteni. A bátor cselekedet, azt hiszem, hogy történelmi fordulat a budapesti felvonulás krónikájában, mert végre bizonyítást nyert, kik is agresszívek, intoleránsak valójában. Kik azok, akik a maguk álláspontját akár rugdosással is belénk akarják verni. Ez a fiatalember egy személyben aratott erkölcsi győzelmet az összes provokátor, az őket babusgató hazai politikusok és a kilátogató itteni nagykövetek felett. Kiállásával a szó szoros és átvitt értelmében is felülről nézte az alatta hömpölygő devianciát.
Azt súgja a szimatom, hogy Szabó Lászlóról nem most hallottunk utoljára.”