Őrszemek az éjszakában − I. világháborús fotográfiák

2014. július 06. 13:58

Most száz éve kitörőben volt egy nagy háború, amiről azt hitték, addig tart, amíg a levelek lehullanak. Aztán éveken keresztül az európai nemzetek életének és halálának részévé vált. A MúzeumCafé az egykori Érdekes Újság harctéri fotográfiáit közölte újra. Kattintsanak, emlékezzenek!

2014. július 06. 13:58
Rajcsányi Gellért
Mandiner

 

vilaghaboru_foto2.jpg

Most száz éve kitörőben volt egy nagy háború, amiről azt hitték, addig tart, amíg a levelek lehullanak. Aztán éveken keresztül az európai nemzetek életének és halálának részévé vált. A következményeit pedig máig látjuk és érezzük magunkon.

Az egymást pusztító nemzetek az évek során tényleg megtanultak együtt élni a háborúval: a hivatalos hírek és a családi történetek mellett az újságok kisszínes rovatai is megtalálták a maguk témáit a történelem addigi legnagyobb konfliktusában. Így tett az akkori Érdekes Újság is, amely a háború során tíz füzetben adott ki harctéri felvételeket az olvasóik számára.

A centenárium alkalmából a MúzeumCafé magazin elegáns nyomtatott mellékletet és a füzetek fotográfiáit alaposan feldolgozó, végigkattintgatható online projektet szentelt az Érdekes Újság fotográfiáinak.

Kattintsanak, emlékezzenek!

vilaghaboru_foto66.jpg

vilaghaboru_foto3.jpg

vilaghaboru foto4.jpg

vilaghaboru_foto7.jpg

vilaghaboru_foto5.jpg

Az Érdekes Újság háborús albuma
Forrás: Jáki László magángyűjteménye
Letétben a Dunavecsei Helytörténeti Gyűjteményben
Reprodukció: Józsa Dénes, Szépművészeti Múzeum

Az eredeti lapok mérete: 353 × 283 mm, mélynyomással
készültek a Légrády és Társa nyomdában, é. n.

Kiállítva a dunavecsei helytörténeti gyűjtemény tárlatán
2014. május 25-től június 1-jéig.

vilaghaboru_foto1.jpg


A válogatás a MúzeumCfé magazin 41. számának posztamens rovatában, a „Mélységes szeretettel, magasztaló hálával” című írás illusztrációjaként jelent meg (Berényi Mariann publikációja).

 

 

Amerika választ! Kövesse élőben november 5-én a Mandiner Facebook-oldalán vagy YouTube-csatornáján!
az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 7 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Agnieszka
2014. július 07. 08:28
Köszönöm, életem része az emlékezés, nem a döntő része, mert az a munka, de fájó, szerető emlékezéssel gondolok arra a három sokat ígérő fiatalemberre a családomból, akik nem érhették meg az igazi felnőtt kort. Első sorban anyai nagyapámra, aki az olasz fronton halt meg 17-ben, Németországban végzett mérnökként, két kicsi gyereket hagyva a nagyon fiatal feleségére, akinek sem képzettsége, sem igazán jómódú családja nem volt. A hadikölcsönbe belement, bele tették, mert bár dédmama sohasem tanult meg magyarul -nem volt rá szüksége- minden, amit szudéta német dédszüleim a három fiúk taníttatása mellett össze tudtak itt gyűjteni, a középső fiuk évekig volt hadifogoly Szibériában, csak a legkisebb maradt ki mindebből. Végül, a konszolidáció során nagyon nehezen, de kialakult egy élhető élet. Az apai nagyapám testvére fiatal református tábori lelkészként halt meg. Ez egy átlagos magyar család veszteség listája. Biztos vagyok benne, h. nem lehet eltörölni a multat, hiszen a következményeivel bennünk él. Valahogy mégsem tudok még haraggal sem gondolni azokra, akik előidézték ezt a borzalmat.
szajjan
2014. július 07. 07:25
Hol van ez még. Kedves gróf Tisza! Indíttatva éreztem Magamat Házam és a külügyek minis- terét megbízni, hogy a Monarchia és Szerbia közötti hadi állapot beálltát a szerb királyi kormány- nak hozza tudomására. A megpróbáltatás eme nehéz órájában szükségét érzem annak, hogy szeretett népeimhez forduljak. Megbízom ennélfogva Önt, hogy a mellékelt manifestum kihirdetése iránt intéz- kedjék. Kelt Bad Ischlben, 1914.julius hó 28-án. Ferenc József
GV0917
2014. július 06. 20:03
Aztán pontosan öt évvel a háború kitörése után, ezen a napon-július 6.-án, vasárnap a Károlyi Mihály családja forrónak érzi a talajt és emigrál. Emlékirataiban írja a gróf:.."Meleg volt az éjszaka, egy pajtában a szalmán feküdtünk, közel volt a disznóól.reggel kérdezzük a gazdát, hogy lehetne átkelni a határon feltűnés nélkül? Meg lehet oldani, felei a gazda. Hogyan? Hát az asszonyokat felöltöztetjük paraszt ruhába. Mindnél sikerül, csak magánál nem- mondja a gazda. Miért? Mert látszik, mindenki észreveszi! Mit? Hogy zsidó!
sersem4
2014. július 06. 19:17
Emlékezni kell! Azokra a férfiakra,nőkre,gyerekekre,akik évekig harcoltak,nélkülöztek,szenvedtek ebben a pokoli háborúban. Moralizálni,pálcát törni akkori tettek felett, nem illik,milliók adták az életüket,akik valódi hittel,akár az életük árán is a hazájukat szolgálták. A japánok szerint a fiúk nem bírálhatják az apák döntéseit. Miért? Mert más korban élnek,mások a körülmények,a gondolkodás,a morál. Mi nem érthetjük őket,ahogy ők sem értenének minket.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!