„Kemény, politikailag nem korrekt szavak tették közismertté...
Meg kellene értenie mindenkinek, hogy Magyarországon a cigányság problémájának megoldása, de legalábbis a kezelése egyet jelent az ország jövőjével. Ne gondolja senki, hogy a baj meg fog állni a megyehatároknál: záros határidőn belül mindannyiunk ügye lesz. Azoké is, akik most elvi vagy ízlésbeli megfontolásokból homokba dugják a fejüket, esetleg »lerasszistázzák« azt, aki néven nevezi a dolgokat.
Mit ért a »cigányság problémáján«?
Hogy jelentős részüknek nincs módja integrálódni, munkát kapni, mert képzetlenek, sok helyen szegregálódtak, és javarészben sajnos kriminalizálódtak is. Itt-ott nagyon hamar akár éhséglázadások is lehetnek. Emberek nyomorognak, és mivel nem fogják annyiban hagyni, hogy a gyerekeik is éhezzenek, bemennek majd a boltokba, és elveszik, ami kell. Nem igaz, hogy a cigányok cigire meg italra költik a segélyt. Akadnak olyanok is, de ez a kisebbik rész, a többségnek kenyérre kell. A jövő sajnos engem fog igazolni, és akkor majd mások magyarázkodhatnak, hogy jaj, jaj, rosszul ítéltük meg a helyzetet. Ezelőtt öt évvel azt mondtam: senki ne higgye, hogy ahol vagyunk, az a gödör alja. S nézzük meg most: sokkal rosszabb a helyzet, akár Miskolcon is, mint 2009-ben volt. (...)
Az meglepte, hogy a baloldalról sem fogadta osztatlan támogatás a jelöltségét? Az Együtt és a PM országos vezetősége is bejelentette kifogásait.
Szerintem ebben az ügyben a miskolciaknak kell dönteniük. Amúgy sem én gondolkodtam pártokban, inkább ők gondolkodtak bennem, amikor mögém álltak. Én nem kerestem egyik párt vezetőjének a kegyeit sem. Független vagyok és az is maradok. Ám ha valaki támogatni akar, annak örülök, a miskolciak bátorítását pedig kifejezetten érzem. Bár az utóbbi időben mindenkinek azt mondom: támogasson, de gondolja meg, hogy nyilvánosan teszi-e. Amilyen időket élünk, Miskolcon még a nyílt szimpátiáért is megütheti valaki a bokáját.”