„A segítség ritkán érkezik onnan, ahonnan várjuk. Máshonnan se jön olyan gyakran, hogy megérje finnyáskodni. Ez van, Simicska Lajos a mi emberünk. Már csak benne reménykedhetünk. A német gyarmatosítókban biztosan nem, az kiderült. Ha van egy kis szerencsénk, akkor üzleti érdekeinek érvényesítése közben – annak nem szándékolt következményeként – Simicska Lajos fogja megvédeni a sajtó megmaradt szabadságát. És ez az optimista forgatókönyv.
Ha jobban belegondolunk, ő a lerombolt harmadik köztársaság utolsó működő intézménye. Természetesen Orbánon kívül. Bár szerepe ebben a történetben nem volt éppenséggel pozitív, sőt nagyon is negatív volt, mondjuk úgy, kiemelt felelősséget visel azért, mert elbukott a ’89 utáni rendszer, amelyhez egyébként ő elválaszthatatlanul hozzátartozott, ő, aki mindent a rendszerváltásnak köszönhet. Az Alkotmánybíróság és a képviseleti demokrácia is lényegi tartozéka volt ennek az időszaknak, ráadásul sokáig pozitív szereppel, de vele ellentétben, már nincs érdemi funkciójuk. A pesszimista változat szerint neki sincs.”