A Jobbik szerint mindenki tehet a trianoni sebek enyhítéséért

Szokás Mátyást jó királyként nyilvántartani. Mert az is volt. De azt azért hozzá kell tenni, hogy nem használta ki annyira a lehetőségeit, mint kellett volna és lehetett volna. Nem volt könnyű helyzet, de nem is volt esélytelen. Csak az volt a szerencséje, hogy uralkodása alatt a török nem indított támadó hadműveleteket az ország ellen. Nem azért mert ne tudták volna megroppantani az országot, hanem ezt csak annak köszönhette, hogy még emlékeztek az apjára és Nándorfehérvárra, és félelemmel vegyes tisztelettel gondoltak rá. Meg mert más prioritásaik voltak. Na ezt kellett volna Mátyásnak jobban kihasználnia. A török félidőben úgyse háborúzott, nyugodtan lehetett volna várakat foglalni és alkalmanként elgyepálni a fősereget nyílt ütközetben, hogy ne tudjanak beleszólni. Zsoldos volt bőven. Csak pénz kellett volna hozzá úgy a duplája. Aztán azt jól befektetni hadműveletekbe.

Nem kell egyébként annyira aggódni, hisz a trianont megelőző 1910-es népszámlálás szerint se volt sokkal nagyobb a magyarság aránya (55%) a Kárpát-medencében, mint most. És valójában a magyarság etnikailag soha nem uralt belőle a felénél sokkal többet, még a honfoglalás idején sem. Azokat viszont asszimilálta a magyarság. A betelepítés viszont nemzetellenes bűn volt. Főleg a soknemzetiségű monarchia idején, mikor a Habsburgok csak egy provinciaként tekintettek Magyarországra és nem érdekelte őket, hogy milyen nemzetiségek élnek benne. Sajnos az északi megyék és Erdély, a Székelyföldet leszámítva valóban többségében el volt már akkor tótosodva és oláhosodva. De etnikai alapon is az ország harmada helyett a felének meg kellett volna maradnia. Ezt a csorbát kell kiigazítani és egy 140ezer négyzetkilométeres ország még most sem túlzás, hisz a határmenti sávokban még mindig sok a többségében magyar lakta település, és a trianoni határokat nyugodtan lehetne eszerint korrigálni, ami a Felvidék déli sávja, a Partium, és Kárpátalja egy bő határmenti ezer négyzetkilométeres darabja Munkáccsal bezárólag. A Székelyföldnek pedig ki kell harcolni az autonómiát, mert annak magyar lakossága 1920 óta arányaiban nem sokat változott, és most is 70% körüli, tehát egyértelműen magyar, illetve székely. Viszont ez a történet igazából nem 1920-ban, hanem 1520-ban lett elfuserálva. Mátyás halála után. Vagy inkább már Mátyásnak is másképp kellett volna kihasználnia a lehetőségeit. Apja nyomdokán járva támadó hadműveleteket kellett volna folytatnia a török ellen és a törökellenes felszabadító háború ürügyén gyarapítani az ország déli területeit. Így a bevétel is több lett volna és lett volna egy elővédje az országnak. Velencéhez hasonlóan Fiuméből kiindulva a tengerentúli kereskedelemre kellett volna koncentrálnia, ami Velencét a Magyar Királyságnál is gazdagabbá tette. Valamint Havasalföldet a Fekete-tengerig meg kellett volna szereznie és fekete-tengeri kikötővel már ott is lett volna a selyemúton. A nemeseket meg kellett volna adóztatni, hogy több bevételre és nagyobb seregre tehessen szert és abból menni neki a töröknek és gyarapítani az országot úgy másfél kétszeresére. Amivel már egyedül is sikerrel vehette volna fel az ország a versenyt a a háromszor erősebb és egyre gyarapodó török birodalommal.

Az egyik ilyen tanulság, hogy erős hadsereg kell, és a "károlyiakat" időben agyon kell lőni.

Hogyne! Gyurcsány megalomániájából és extremitásából fakadóan- lemondott alelnöke, a Bauer pedig zsigeri gyűlöletből (mi is lenne ilyen szülői múlttal, mint vérbolsevik, de praktice szadeszes.) A SEBEKBE SÓT HINTENEK ÉS FELTÉPIK!