Nem kicsit, nagyon

„Ha kiáll valaki baloldalon, és azt hirdeti, hogy én vagyok az igazi félisten, Orbán pedig a gonosz reinkarnációja, akkor egyrészt kiröhögik, másrészt az éppen épülő feudalizmusnál is korábbi állapotba löki vissza a társadalmat, valahová az ókorba, istenkirályok és őrjöngő hadurak közé, ahol aztán tényleg nincs értelme a szónak.

A kudarc kódolva volt.

Ezt azonban mindenki tudta, kiszámolta és levezette a választási törvényből, a Fidesz-közeli oligarchák folyamatos térnyeréséből, a közszolgálat lealjasításából, a megfélemlítésből és a hűbérurak földdel, trafikkal, állásokkal történő jutalmazásából. Aki most csodálkozik a Fidesz győzelmén, az vagy hülye, vagy valami egészen másra játszott. A lényeg: sajnálatot nem érdemel.

Aki most az ostoba népet okolja, az egyszerűen szemétláda, tudatlan és fejlődésképtelen, politikusnak, elemzőnek alkalmatlan. Aki a választási rendszerre, és a fentebb már felsorolt külső körülményekre helyezi a hangsúlyt a baloldal bénasága helyett, az egy másik bolygón élt az elmúlt három-négy évben, mert ez a választási rendszer, ez a közszolgálati televízió, ez a Simicska Lajos nem április 5-én ugrott elő egy cilinderből, hanem itt volt velünk, erre lehetett, erre kellett számítani, és eldönteni, hogy belemennek-e ilyen feltételek mellett a választásba, vagy sikoltozni kezdenek, és bojkottálnak. Az előbbi mellett döntöttek, úgyhogy most kuss van.

Tudták, mi lesz, és belebuktak. Nem kicsit, nagyon.

Az utolsó pillanatig csodában reménykedtek, rejtőzködő szavazókban, akik hipp-hopp, meggondolják magukat, és elmennek Mesterházy Attilára szavazni, béna közvélemény-kutatókban, akik túlmérik a Fideszt, brüsszeli tankokban, Obamában, aki bejelenti, hogy nem nyerhet a Fidesz, vagy mittomén, a baloldal istenében, aki megváltoztatja a választás végeredményét.

Reménytelenül amatőrök. Elvesztik a következő választást is, és ameddig maradnak, addig Orbán is marad. Ja, és ezt Orbán is tudja.”