Miért halhatnak meg többen daganatban, mint 25 éve, mikor már a modern gyógyszerek is rendelkezésre állnak? Az infarktus kezelése látványos változást hozott; 1990-ben még 14 500 embert temettek el emiatt, 2012-re ez a szám megfeleződött. A daganatos betegségeknél nem ilyen kedvező a kép, 31 ezer halottról 33 ezerre nőtt a szám. Hát az meg hogyan lehetséges? - kérdezhetjük, hiszen 2003 és 2008 között a kardiológiára és az onkológiára fordított összeg meredeken emelkedett. Az egészségbiztosítóval való elszámolás alapjául szolgáló úgynevezett súlyszám a szívgyógyászatban 20, az onkológiában 108 százalékkal.
A születéskor várható élettartam hét évvel való növekedéséből a legtöbbet - hármat - a kardiológiával sikerült megnyerni. A forradalmat a szívkatéterezés elterjedése okozta, ez a beavatkozás 70 százalékkal veti vissza az infarktus utáni egy hónapban a halálozást, és 47 százalékkal az azt követő egy évben. Az onkológia félévnyi nyereséget hozott. Kásler Miklós, az Országos Onkológiai Intézet főigazgatója szerint nem lehet összehasonlítani a kétféle betegség kezelési eredményét.
A daganatgyógyászatban nem következett be technológiai forradalom, Kásler professzor mégis imponálónak tartja azt az OECD-adatot, amely a lakosság öregedését is figyelembe véve százezer lakosra 12-vel kevesebb rákhalált állapít meg 2011-ben, mint 1990-ben Magyarországon.
Fontos különbség az is, hogy a szívsebészek már a kilencvenes években átestek azon a sokkon, hogy meglátták egymás eredményeit - s ezek között akár három-négyszeres halálozási különbség is volt. De ki szeret az ország legrosszabb szívsebésze lenni? Senki, gyors kiegyenlítődés következett hát. Az onkológusok - és a betegeik - ma sem tudják, melyik centrum miben jó és miben rossz, ezért nem tudnak fejlődve versengeni egymással.