Fasizálódás

„Irányítást mondtunk, bár talán helyesebb lenne az „átalakítás” kifejezést használnunk. Az első számú ember új pályára állította az országot, felrúgta a jogállamiságot, felszámolta a demokrácia alappilléreit és mindehhez életre keltett egy letűnt – és azt hittük, soha vissza nem térő – ideológiát. Az egyszemélyes kézi vezérlés egyben azt is jelenti, hogy az országban történő változásoknak, az országban eluralkodott hangulatnak ő az egyszemélyes felelőse. Jóváhagyása nélkül nem történhet semmi, még egy légy sem repülhet kedve szerint keresztül a szobánkon.

A főpolgármester is nyilván az ő beleegyezésével fogott hozzá az utcanév változtatásokhoz. Nem kellett többé Roosevelt tér, sem Köztársaság tér. Nehogy a budapestieknek jártukban-keltükben téves eszméi támadjanak. A fővárosi lakosok csendben tudomásul vették az új utcaneveket. Az első számú embernek gondja volt arra is, hogy – kiszolgálói útján – nyilas írók, Wass Albert, Tormay Cécile, Nyirő József kerüljenek a nemzeti alaptantervbe, s mostantól ezeket az eszméket verjék a felnövekvő nemzedék fejébe. A szülők hallgattak, nem volt kifogásuk az ellen az új szellemiség ellen, amelyben ezentúl a gyermekeiket nevelik. A betiltott szélsőjobboldali Magyar Gárda – a beígért és soha el nem csattant két pofon ellenére – négy éve szabadon grasszál a falvakban, félelmet keltve az emberekben, és nem csupán a kisebbségekben vagy az idősekben, akikben a fekete egyenruhás milícia fájó reminiszcenciát kelt. A református egyház hosszú évek óta nem képes kivetni magából a közismerten antiszemita ifj. Hegedűs lelkészt, aki rendszeres időközökkel Horthy-szobrokat avat. A magyar ügyvédi kar nem képes kivetni magából Gaudi-Nagy Tamás ügyvédet, aki bírósági tárgyaláson a bíró zsidó származását firtatja. Mindez nem értelmezhető másképp, mint hogy társai, kollégái azonosságot vállalnak Hegedűs lelkésszel, Gaudi-Nagy ügyvéddel és az általuk képviselt eszmékkel.”