Torkig vagyok!

„Mert a lényeg ez: Orbanisztán vagy Köztársaság. A kettő antagonisztikus, kizárja egymást. Orbanisztán lehet »jobboldali«, mert semmibe vesz bennünket, azokat a polgárokat, akik még nem látjuk a miniszterelnökben előbb csak a Magyarok Atyját, később majd az Élő Istent, akiknek a világképébe nem fér bele az az országkép, amellyel már naponta kell szembesülnünk, s amely egyre jobban hasonlít boldog gyerek- és ifjúkorom, a 70-es 80-as évek virágzó szocialista Magyarországához. A magukat bivalybasznádi kiskirálynak érző és úgy is viselkedő pökhendi, senkiházi politikussal, a szemtelen és az empátia csíráját se mutató hivatalnokkal, a »sajátosan csavaros észjárású«, magyarul lopni-csalni-hazudni mindig kész vidéki »magyaremberrel«, a semmi-se-az-aminek-látszik életérzéssel. Semmibe vesz bennünket, akikről még azt se feltételezi, hogy esetleg mi is magyarok lennénk, sőt alán éppen ennek az ellenkezőjét gondolja. Akiknek csak az adója kell, azon túl kuss legyen a nevük. Mi, demokraták nem lehetünk Orbanisztán alattvalói, legfőképpen azért nem, mert egy demokrata sohasem lehet alattvaló (kivéve persze a szerencsésebb nyugat-európai alkotmányos monarchiákat, ahol a két dolog tökéletesen összefér). Egy demokrata nemcsak nem fél, de nem is kussolhat.”