„Egy idős özvegyasszony rendszerint már nem képes hivatalokhoz rohangálni, kérvényt írni, levelezni. Örül, ha a sarki boltig letipeg, de útjait leginkább csak szobáról szobára járja, levegőzni legfeljebb az erkélyre ül. Ha maradt is rokona, vagy számíthat rá, vagy – gyakran – nem.
Ilyenkor lenne szükség a »gondoskodó államra«, amelyik bizonyos területeken egész hatékonyan működik. Ha kiskorú gyerek marad magára, általában találnak neki nevelőszülőt, átmeneti otthont, és kötelező is ezt tenni; ha leányanya kerül bajba, neki is kerül szociális intézmény, amelyik befogadja. S ahol az állam helytállni erőtlen, észrevenni érzéketlen, ott esetleg megjelenik egyház, egyesület, segítő csoport.”