Bajnai késésben

„Ebből a helyzetből csak úgy lehet jól kijönni, ha gyorsan lezárják – bárhogy – ezt a személyi kérdést, és kiszélesítik a tárgyalásokat. Hihetővé teszik, hogy az ernyő létrehozása változatlanul a legfontosabb cél. Annál is inkább, mert se az MSZP, se az Együtt-PM nem képes még közösen sem a Fidesz legyőzésére a többiek támogatása nélkül. (Nem beszélve arról, mennyire nem demokratikus eljárás az ő mellőzésük, az, hogy asszisztálásra szorítják őket a felkészülésben.) Most olyan feladatok megoldása előtt áll a demokratikus ellenzék, amelyekhez a kvalitások meglétét még senki nem bizonyíthatta, egy akár egész ciklusra kiterjedő helyreállító munka előtt, a jelenlegi rezsim kőkemény utóvéd harca közepette. Ennek során épp arra lesz szükség, ami most hiányzik, feltétlen bizalomra egymás iránt, nagyvonalúságra, önzetlen megállapodási készségre, kiállásra az együttműködők között az együttműködés érdekében, és széles körű szövetségépítésre. Ezért nincs olyan valós opciója – felelős magatartás esetén – egyik félnek sem, hogy megegyezés hiányában legfeljebb külön indulnak, mert ez önmagában nullázza le az eredeti célt és üzenetet a választó előtt. És fordítva, aki ma annak a gesztusnak a megtételére képes lesz, hogy önként, minden egyéb procedúra nélkül hajlandó a miniszterelnök-jelöléstől visszalépni, az lehet, hogy hosszabb távon inkább bizonyítja az alkalmasságát a közvélemény előtt. Ez energia-felszabadítást és fellélegzést jelentene. Jobb lenne az önkéntes gesztus a kényszeralkunál, amely később kódolt problémaként rombolni szokott. Egyik fél sincs felmentve ennek a lehetőségnek a végiggondolása alól. Hogy a választó mit fogad el közös döntésként, az meg a pártok összehangolt kommunikációjának függvénye elsősorban.”