„A szeptemberi fizetése minden tanárnak harminc- és nyolcvanezer forint közötti összeggel emelkedik. Javadalmazásuk mértéke a pályán eltöltött esztendők számától és végzettségüktől függ. Az egyetemet végzett tanárok három év munka után az eddigi 135 975 forint helyett 203 330 forintot, a főiskolai képesítéssel rendelkezők 126 270 forint helyett 185 573 forintot kapnak. Harminc év munkaviszony után az egyetemi végzettségűeknek 202 020 forintról 279 579 forintra emelkedik bruttó fizetésük. Ez még mindig messze van az ideálistól, de értékelni kell. Jelenleg ennyire futja, viszont az emelést a költségvetésből finanszírozza a kormány, tehát nem Medgyessy módra, az önkormányzatokra hárítva a béremelés fedezetét, hatalmas galibát és más területeken fizetésképtelenséget okozva.
A parlamenti szavazás (257 igen, 34 nem, 2 tartózkodás) ismételten árulkodott azokról a politikai törésvonalakról, amelyek bizonyos képviselők számára (például Vadai Ágnes, Vona Gábor, Vitányi Iván) átléphetetlenek. Ha valaki más típusú, más léptékű bérrendezést képzelt el, az még nem indok arra, hogy leszavazza a lépcsőzetes béremelési terv első lépését, forintban mérhető megvalósítását. Az a 34 nemmel voksoló képviselő(nő), aki családban él, vajon hogyan néz a gyermekeit tanító pedagógusok szemébe, akiknek, ha az ő szavazatán múlik, még ezt a 34 százalékos béremelést sem adják meg? Lehet, hogy sokakat kellemetlenül érint a túlórapénz megvonása, de ez a mostani emelés fix összeg, mindenki megkapja, és különösen azoknak lehet nagyon fontos egy nyolcvanezer forintos emelés, akik egész életüket az oktatásnak és nevelésnek szentelték, s nyugdíjazás előtt állnak.”