Devizahitelezésből származó társadalmi terhek enyhítése

„Ha a svájci frank és az euró árfolyamát vissza lehetne vinni akárcsak a 225 és a 280 forintra és ezen szintek körül stabilizálni, akkor remélhető, hogy a devizahitelesek jelentős része képes lenne a folyamatos törlesztésre. Azok esetében, akik valóban rászorultak, mert elvesztették munkájukat, vagy más okból szegények, a pénzintézetek önérdekből segítséget nyújtanak. Lehet kisebb lakást felajánlani a bajbajutottaknak és régi devizahitelüket alacsonyabb részletfizetésű forinthitellel felváltani. Lehet némi életet lehelni a tetszhalott Nemzeti Eszközkezelőbe úgy, hogy korlátozott költségvetési támogatással belépjen az ingatlanpiacra és elősegítse a lakáscseréket. Lehetne tisztességes és betartandó megállapodást kötni a bankokkal arról, hogy a bankadó, a forrásadó és a tranzakciós illeték eltörlése fejében mekkora veszteséget képesek és hajlandók saját tőkéjük terhére lenyelni.

Világosan látszik, hogy a követendő gazdaságpolitika iránya pontosan az ellenkezője kellene, hogy legyen annak, mint amit az Orbán-kormány követ. Erre azonban semmi remény. A jelenlegi kormány önelégült módon kerget egy olyan délibábot, ami a gúzsbakötött gazdaságtól, a monopóliumokkal agyonterhelt eltorzított piactól és a megfélemlített vállalkozóktól vár csodát. Logikusan következik ebből, hogy a devizahitelezésből származó társadalmi terhek enyhítése semmiképpen sem a Fidesz újabb győzelmétől, hanem csakis egy mélyreható demokratikus kormányzati fordulattól várható. Egy okkal több, hogy ezen dolgozzunk.”