Popularizálódik a kulturális élet

„Mi lehet az oka a kultúra ilyen mértékű háttérbe szorulásának?

Az internetes kultúra a magaskultúrához való viszonyt alapvetően alakítja át, s hihetetlen tempóban popularizálódik a kulturális élet. Kérdés, miről szól például az a gesztus, hogy Matolcsy György emlékérmet adott ByeAlexnek, ezzel az indoklással: »az elért teljesítményével Magyarország XXI. századi kultúrájának méltó képviselőjévé vált?« Ez kulturális gesztus vagy csupán politikai marketingfogás? (...)

A fordítottja viszont igaz: ha olyasvalaki kap díjat, aki vitatható, a közvélemény egy része azonnal felhördül, és máris a demokráciát látják veszélyben forogni.

Igen, ám ezek a vélemények csak és kizárólag politikai értelemben, a politikai erőtérben értelmezhetők.

Az Alföldi-ügy is?

Ami a Nemzeti Színház igazgatója körül a mai napig történik, alapvetően politikai és nem kulturális jelenség, illetve annyiban az, amennyiben a politikum kulturális kérdés. Alföldi Róbert kiváló színészként remek érzékkel játssza el a politika által meghurcolt igazgatót. Ezzel együtt az ő megszólalásai is inkább értelmezhetők politikailag, mint művészetileg. Ezért is bíráltam a Mephisto-rendezését, mert úgy láttam, hogy Alföldi elszalasztotta a lehetőségét annak, hogy Szabó István filmjéhez hasonló módon elemelkedjen a napi sérelmektől: ami neki konkrétan az, hogy nem ő maradt a Nemzeti igazgatója. Nem egy jelenetben szándékosan, konkrétan és szó szerint beemelte a remény színházát vizionáló Vidnyánszky Attila mondatait, megjelenítve riválisát az előadásban – ami szerintem művészi értelemben erőteljesen megkérdőjelezhető. Akkor lenne ugyanis ez az előadás művészileg is kimagasló, ha az adott politikai szituációtól függetlenül képes lenne megmutatni a gyenge, a hatalomnak kiszolgáltatott, annak bezupáló művészt.”