Egy alkalmatlan ember

„Orbán az együttműködésre alkatilag képtelen. Képtelen honi ellenzékével és képtelen Európával. Ezt a képtelenségét hivatott leplezni a permanens szabadságharc. Ennek érdekében hord össze képzelt ellenfeléről, az EU-ról mindenféle féligaz sületlenséget, amikkel saját táborát hülyíti, és köti magához. Az EU-ról igyekszik bebizonyítani alkalmatlanságát, idejét múltságát, hogy egy másik nagy karaktert idézzek, böszmeségét. Nem is tehet mást. Ha nincs szabadságharc, akkor csak együttműködés lehetne, ami Orbán világképébe nem fér bele.

Itt állunk Európában, egy nem Európába való és nem oda illő, alkalmatlan miniszterelnökkel. Az ő tudása ugyanis az európai politikai piacon nem versenyképes, politikai sikereinek tere kizárólag Magyarország. Sikereinek pályáját akarja minden erejével izolálni Európától, a »nem leszünk gyarmat« vezér vagy vezéri mondattal. Remény sincs arra, hogy a miniszterelnök változzon, hiszen erre a személyisége és kora teszi képtelenné. Orbán, amíg él harcolni fog a normális világ ellen, mert az más amilyennek ő szeretné látni.

Az ellenzék látszólag tehetetlen, de csak addig, amíg fel nem ismeri az orbánizmus, az orbáni szabadságharc lényegét. Nem túl nagy feladat. A kérdés, az ellenzék részéről helyesen feltéve, vagy Orbán bizánci császársága, vagy a XXI. század Európája? Vagy egy Európától elzárt, vagy egy Európával együttműködő Magyarország? Európai értelemben vett szabadság, vagy orbáni látszat szabadságharc kell-e az országnak? A kettő együtt ugyanis nem megy. Nem lehet orbáni módra és stílusban az egyik óriásplakáton több tiszteletet követelve gyalázni az EU-t, a másikon pedig azzal dicsekedni, hogy fejenként ötvenezerrel többre vettük le az undok gyarmatosítót. 

Ez csak az Orbán által gründolt, szabadságharcban edzett Békemenetnek elég, a normális Magyarországnak nem. Vagy talán mégis?”