A bizonytalan jövő

„Azért nem lehet értelmes módon közelíteni a mi lesz Orbán után kérdését, mert nem látjuk, hogy miként (és mikor) lesz vége. Az a mód, ahogyan vége lesz, erősen meghatározza az utána kérdését. Mindenki csak a demokratikus változatot tekinti kiindulópontnak, és ebből valóban az következik, hogy csak jogállami eszközökkel lehet megszabadulni a nem jogállami terhektől. Úgy viszont sok esetben nagyon nehéz, mert az egész közjogi átalakítás azt célozta, hogy ne lehessen felszámolni jogállami módon. Meg kell-e szabadulni a nem jogállami igazságszolgáltatási szervezet vezetőitől? Igen, hiszen a gyakorlatban is bizonyították, alkalmasak a politikai szándékoknak alárendelődni. Tehát jogállamban alkalmatlanok. Meg kell-e szabadulni az alkotmánybírák túlnyomó többségétől? Persze, mert jogállamban be se kerülhettek volna, és ezt állandóan igazolják is. Jelentős személyzeti szelekciókat kell-e elvégezni a közigazgatásban? Hát persze, hiszen a politikai megbízhatóság felülírta a szakmai kvalitásokat. És minden ilyen egyszerű válasz mögött ott lapul a jogállami eljárások zárójelbe tételének réme. Számomra fontosabb ez a jogállami, intézményi rekreáció, mert az összes többi borzalmat, például a tulajdonviszonyok, államosítások, oktatási rendszer őrületét egy legitim, jogállami intézményrendszer majd kezelni tudja. De kik csinálják majd ezt a jogállamot? Részt vesznek-e benne azok, akik lerombolták az előzőt? Történelmi példák sokasága arról szól, hogy részt szoktak venni, ha elkötelezettséget mutatnak a demokratikus értékek, elvek, eljárások iránt. Ehhez azonban nagy összeomlásra lenne szükségük, a társadalom radikális, egyértelmű elfordulására a »nemzeti együttműködés rezsimjétől«. Különben még egy sima választási győzelem is legfeljebb rövid kísérlet marad a keleti Magyarországnak a demokratikus Nyugaton tartására. Számomra a jogállam és a demokrácia társadalmi képződmények, nem pusztán intézmények. Azok a társadalmi állapotok, amelyek kitermelik, konstituálják, megőrzik, működtetik mindig fontosabbak, mint egy jó alkotmány. Egy jó alkotmány összhangban van a társadalmi állapotokkal, feltéve, ha nem kell szükségképpen éppen abban mesterkednie, hogy a saját támogatottságát segítse létrejönni. Az igazi kérdés, hogy van-e még egy esély egy ilyet létrehozni. És egy ehhez tartozó még kellemetlenebb kérdés: nincs-e valóban ennek a nem alkotmányszerű alaptörvénynek éppen annyi társadalmi gyökere, amennyi hosszasan ide horgonyozza ezt a kompot?”