Konrád

„Miközben Európa legjobbjai egyöntetű elismeréssel és tisztelettel köszöntik a nyolcvanéves Konrád Györgyöt, s kortársa, a német államfő, aki tudja, milyen életérzés a blokkba tartozóként reménytelen küzdelmet folytatni, kávézni invitálja, addig magyar kollégája, Áder János szóra sem méltatja a születésnapján. Az államfő, aki bármikor kész kiállni a magyar horgászsportért, óh, csukák istene, ne hagyj el, talán Konrádra nem igazán büszke. 

Nem köszönti őt Orbán Viktor miniszterelnök sem, igaz, arrafelé, ahol Habony Árpádok adnak tanácsot, a szelíd konokság, a békés szívósság is ellenséges fegyverré válik. Hiába a lelkésztárs, Joachim Gauck elismerése, nem köszönti Konrád Györgyöt Balog Zoltán sem, pedig most mégiscsak humánminiszter volna, ám úgy látszik, sem irodalmi érték, sem humánum nem hatja meg, és még csak hivatkozási alappá sem válhat a múlt, nem úgy, mint Szaniszló Ferenc esetében, aki, mint azt a tárcavezető fölidézte, korábban »komoly szakmai színvonalon dolgozott«, nos, Balog nyilván nem olvasta A látogatót, ha már színvonal. Nem köszönti Konrádot a Magyar Írószövetség, a művészeti akadémia sem, amelynek elnöke, egy bizonyos Fekete György belsőépítész szerint számolni kell azzal, hogy Konrád Györgyöt is magyarnak tekintik külföldön. Méricskéljük hát a támadásokat és a hallgatást is.”