Rogán: rubel, ruszkik vissza!

„Aki erre a rezsimre esküszik, az nagyon jól tudja: egy ilyen rendszert nem lehet elvi következetességre, morális hűségre építeni. Csak a következetes elvtelenségre, minden erkölcsi zsinórmérték permanens elárulására. Így aztán a kollaboráns cinizmusával bele lehet mondani a mikrofonba, hogy »nemcsak kimentünk Moszkvába, hanem haza is jöttünk«. Aztán szégyenpír nélkül emlékezni Kovács Bélára, aki kicsit később jött csak haza, mert nem akart lefeküdni azok elődeinek, akiknek Orbán most igen.

Akiknek ez így rendben van, azok számára nincs mondanivalóm. Mondanivalóm azoknak van, akik már kiábrándultak ebből, vagy soha nem is szerettek bele. De nem csinálnak semmit, hanem letargikus egykedvűséggel várják, hogy majd begördülnek a kék alapon sárga csillagos tankok és véget vetnek ennek. Nem fognak. Vagy kitör a fülke-ellenforradalom. Nem fog. És pont azért nem fog, mert ilyenek vagytok. Tudjátok egyáltalán, mi történik itt? Hogy miről szól a rubeldiplomácia? Arról, hogy a gyarmatosítás elleni harc kulisszái mögött a legrohadtabb bizánci gyarmatosítás zajlik. Arról, hogy az országot hosszú távú szerződésekkel visszaterelik arra a zsákutcás kényszerpályára, ahonnan 1989-ben próbáltunk leakadni. Arról, hogy ezentúl Moszkvában dől el, legyen-e gázáremelés, áramáremelés, s mi az ára, hogy ne legyen. Mert Oroszország »állami-politikai logika mentén kezeli az energiakérdést«– mondta volt Orbán Viktor. Arról, hogy azt is ott döntik el, mennyi a jegybanki alapkamat, s mi az ára a baráti hitelnek. Arról, hogy Putyin nem fog emberjogi szarságokkal bíbelődni, s Brüsszellel szemben abba se szól bele, hogyan bánik Magyarország a polgáraival. Akié a föld, azé a jobbágy. Nem tetszett a nyugati kapitalizmus? Most majd kipróbálhatjátok, milyen a keleti. Ha hagyjátok, meg is érdemlitek azt, amit a képetekbe fúj a keleti szél.”