A 2014-es választások tétje

„A felszínen első és második világháborúnak látszó újabb harmincéves háború a nyugatias modernitás addig követett létmódjának csődjét hozta, és a globalitás új létmódja kiépülésének korszakát nyitotta meg. A globalitás mint új létmód – a média értelmező hatalmára építve – minden addiginál brutálisabb, de tökéletesen rejtett, következésképp sokkal veszélyesebb diktatúrát hozott magával. Az egyre brutálisabban kifosztott emberiséget olyan általános ökológiai, szociális és kulturális válságba löki, amely már rég permanens globális polgárháborúba torkollott volna, ha a média, a globális véleményhatalmak fegyelmező ereje nem lenne képes mindezt, sajnos sikeresen, »minden létező világok legjobbikának« bemutatni.

Mindez tulajdonképpen a »valóság leváltását« jelenti, és olyan hamis, mesterséges valóságok tetszés szerinti felépítését, amivel a világ kifosztása elvileg szinte minden ellenállás nélkül a végsőkig fokozható. A pusztítás ma már a nemzetállam mint »utolsó védmű« (Czakó Gábor) teljes történelmi felszámolásának megvalósulásához vezetett, így Orbán Viktor 2010-ben indított »forradalma és szabadságharca« abban nyeri el értelmét, hogy éppen ezt a védművet próbálja megmenteni. A 2010 és 2014 közötti négy év azonban, s ez most már bizonyosan látszik, legfeljebb arra lesz elég, hogy lassítsa a lepusztulási lejtőn való lefelé haladásunkat.

A jövő évi választások tétje ezért elsősorban az, hogy a magyar társadalom megérti-e az itt vázolt történelmi folyamatok lényegét. A szociális-liberális ellenzék bármilyen formációjának visszatérése ugyanis a nemzetállam végső összeomlását, és a lepusztulási lejtőn való süllyedésünk felgyorsulását hozná magával. A lejtőről való visszafordulásra persze a Fidesz-kormányzás folytatódása esetén sincs feltétlen garancia.”