„Többször is kaptam illetve kapok dorgálást azért, mert gyakran nem válaszolok facebookos levelekre. Nos, nem akarok mentegetőzni, de sok mindennek megvan az oka, íme egy rövid kis kimutatás:
Ezen a héten 417 üzenetet kaptam. Ebből 301 (!) konkrét segélykérés. A 301-ből 211 anyagi problémával, a többiek munkahellyel, magánéleti válsággal, a hatóságokkal folytatott küzdelemmel kapcsolatban kerestek meg engem. A 211 anyagi problémával hozzám forduló személy közül 37 pénzt kért tőlem, 24-en pedig valami mást (hűtőt, használt számítógépet, egyvalaki pedig egy »akármilyen« személygépkocsit).
A nem anyagi okokból hozzám fordulók közül nyolcvanan megdicsértek valamiért, heten érdeklődtek a sapkámról, egyvalaki elküldött Szerbiába, ketten pedig Izraelbe.
Nos, ez egy hét rövid termése, és akkor persze nem említettem az emailjeimet, telefonjaimat és az egyéb megkereséseket, a tévés munkát, az előadásokat és mindenek előtt azt a három srácot, akiknek mégis csak én vagyok az apukájuk.
Úgyhogy, bocsánat, bocsánat, bocsánat, a Facebookot nem úgy használom, hogy alig lesem, hogy ki mit kér, hogy aztán azonnal teljesítsem a kívánságát. Ez nem dorgálás, de a hűtőszekrényt kérő úr is leírta már, hogy végtelenül csalódott bennem, mert:
»bezzeg másokon mindig segít, engem meg válaszra sem méltat, amikor már hétfőn írtam, ma pedig már péntek van! Pedig nekem is vannak gyermekeim, meg egy csomó adósságom, de úgy látszik, hogy ezt magának hiába írom. Azzal a fizetéssel, amit kap, maga nem is tudja elképzelni, hogy milyen az én életem!«
Sajnálom, hogy sokan érzik kilátástalannak az életüket, sokan nem kapnak segítséget. Én azonban elsősorban újságíró vagyok, ha segíteni akarok, magam döntöm el, hogy kinek és mivel...
Megértést kérek mindannyioktól!”