Tarlós ellen

„»A többség igényeinek előnyben részesítését, így Tarlós – olykor bicskanyitogató – módszereit támogatom.« – írta tegnap Földi kolléga. Én nem támogatom Tarlós módszereit, mert az egyrészt messze áll a humánustól, másrészt egyszerűen csak elfedni, eltolni igyekszik a problémát. Pedig az egyszeri polgároknak látni kell a problémát, nem árt nekünk, ha minden nap szembesülünk a nyomorral, mert ez (is) a magyar valóság. Öt perc alatt négy egy kupacon fekvő hajléktalan, három kéregető, két tv-melltartó-árus, egy prosti: ez ma Magyarország alja. Itt tartunk, innen kéne kijutni, innen kéne legalább eggyel följebb húzni a legszegényebbeket is. A hajléktalanok valóságát látni szembesülés, emlékeztetés; a kordonnal kipucolt aluljáró hazugság, újabb győzelem a valóság felett, újabb fejezet tündérmese-országban.

Manapság csak ilyen győzelmekre, ilyen sikersztorikra vagyunk képesek. Lefoglalni a város összes közterét, és akkor nem lesz kormányellenes tiltakozás; építeni a Kossuth teret, mert akkor nem táboroznak majd ott politikai ellenfeleink; a Magyar Gárda kriminalizálásával (egyenruhás-bűnözés, ugye) megoldani Kelet-Magyarország kétségbeejtő helyzetét; Ron Werberről beszélni akkor is, amikor már a sokadik késeléses eset történt, Ron Werberről beszélni mindig; felélni az ország jövőjét azzal, hogy darabokra tépjük a köz- és felsőoktatást. Véletlenül sem szabad, hogy a valóság betüremkedjen a felemelkedő Magyarországot mutató pátoszos festmény szélein: rengetegen vannak kétségbeejtő helyzetben, nyomorban, vagy annak a szélén; ötszázezer magyar dolgozik külföldön. A kormány pedig a problémák megoldása helyett azon igyekszik, hogy Tarlós kordonjait a fejünkbe ültesse.”