„Ha a kormány kitart a »modellje« mellett, akkor továbbra sem lehet majd azzal számolni, hogy valaha is kimászunk a recesszióból, jelentősen csökken a munkanélküliség, és elfogadható szintre áll be az infláció. Márpedig az összkép – hiába mérséklődik az államháztartási deficit és az államadósság – továbbra sem pozitív.
Szorult helyzetben éppen itt lenne az ideje a kiegyezésnek a nemzetgazdaság tényezőivel! Nem lehet ugyanis preferálni különböző, lobbierős multikat úgy, hogy más gazdasági szegmenseket túladóztatunk. A szavak szintjén »túlszeretett« hazai kis- és közepes vállalkozások többsége a padlón van, szűkülő piaci lehetőségek mellett éppen az állami terhek (áfa, eva, járulékok, bürokrácia, adóbehajtási kényszer a hatóságok részéről) nehezítik mindennapjaikat. Érdekes és elgondolkodtató az is, hogy a központi költségvetés vállalatbirodalmakat dotál, a kis- és közepes cégek »feltőkésítésére« pedig nem futja. A bankokkal is egészen más módon kellene bánni, még akkor is, ha hitelezési politikájuk túl egyoldalú, és egyikük-másikuk rászolgált az erőteljesebb állami kontrollra. Megállapodásokat, szerződéseket nem illik fölrúgni! És ne felejtsük el, hogy a hitelezési tevékenység a gazdaság egyik legfontosabb és pótolhatatlan része. Ha a kereskedelmi bankok még inkább beletaposnak a hitelfékbe, tovább lassul a nemzetgazdasági növekedés kibocsátási képessége, hiszen a cégek nem fejlesztenek, új munkaerőt nem alkalmaznak. De a mostani helyzet még ettől is sötétebb: a magyarországi vállalatok nemhogy új fejlesztésekkel nem kalkulálnak, de meglévő kapacitásaikat sem használják ki, tőkéjük erodálódik.”