Az vezessen, akinek a legtöbb esélye lesz

„Miért most érezte úgy, hogy színpadra kell állnia? Nem szólalt meg az új alaptörvény elfogadásakor, nem állt ki az alkotmányos intézményrendszer elemeinek lebontásakor, nem emelte fel a hangját a centrális erőtér kiépítése ellen. 

Amikor átadtam a hivatalomat két és fél éve, azt gondoltam: a helyes az, ha nem minősítem rögtön az utánam következőket. Ilyenkor az emberben sok még a korábbról hozott indulat, lendület és gondolat. Jobb ilyenkor önkritikusabban nézni, mi is történt. Azt gondoltam, az átzsilipelés átmeneti időszaka után visszatérek a civil életbe. El is kezdtem ezt építeni, többet foglalkoztam a családommal, tanítottam az Egyesült Államokban, és elindítottam egy tanácsadói vállalkozást. De közben egyre erősebben érzékeltem, hogy azt az óriási lehetőséget, amit a kétharmados felhatalmazás jelent, a kormány nem az ország javára és az eddig megoldhatatlannak tűnő problémák kezelésére fordítja, hanem saját hatalmának bebetonozására.

Januárban, abban a kritikus pillanatban, amikor végleg kirajzolódtak ennek a rezsimnek a körvonalai, publikáltam egy hosszú cikket, mert úgy gondoltam, hogy volt miniszterelnökként kötelességem megszólalni. Bíztam abban, hogy valamilyen módon kiépül az az ellenzéki erő vagy összefogás, amely képes maga leváltani ezt a rossz kurzust. Ma úgy látom – részben az eltelt idő, részben az új választójogi rendszer miatt –, hogy egyetlen esély van 2014-ben, mégpedig egy széles összefogás. Ráadásul nemcsak e kártékony rezsimet kell leváltani, hanem korszakváltásra is szükség van: ha a választói inga ugyanolyan szélsőségesen lendülne vissza a másik irányba, abba tönkremegy az ország.

A feladat tehát az, hogy az ingát középre állítsuk. Az ingamozgás és a politikai váltógazdálkodás természetesen szükséges, de azok az országok sikeresek, ahol erős politikai közép van, olyan, amely kizárja a szélsőségeseket, autoriter törekvéseket, miközben a politikai hatalomért vívott versenyt olyan keretek közt tartja, hogy a hosszú távú nemzeti célokat ne lehessen megkérdőjelezni. Ez így volt a rendszerváltás utáni első tíz évben, 2001 körül fordult a küzdelem olyan irányba, amely a nemzeti közmegegyezést is megkérdőjelezte. Ma annak, aki aktívan részt akar a politikában, a politikai szélre kell mennie, különösen igaz ez a jobboldalon. Mi normális Magyarországot szeretnénk, amelyben kialakulhat ez az erős közép. Ezért hívtuk életre az Együtt 2014 mozgalmat.

E választói mozgalomban mi a személyes feladata, és meddig terjed a mandátuma?

A Milla, a Szolidaritás és a Haza és Haladás Egyesület – mindhárman egyenrangú partnerek. Világos, hogy az együttműködést bővíteni szeretnénk. Ehhez szükség van a demokratikus ellenzéki pártokra és politikusaikra. Az Együtt 2014 alap, amelyhez elvben bárki csatlakozhat. Mi nem akarunk konkurálni a meglévő pártokkal. Azért akarunk együttműködni, hogy olyan választókat is meg tudjunk szólítani, akiket a mai ellenzéki pártok nem értek el. Ami az együttműködés kereteit illeti: ahhoz, hogy korszakváltás legyen a politikában, mindenkinek önvizsgálatot kell tartania. Nekem is. Mindenkivel, aki csatlakozni kíván, meg kell állapodnunk az új korszak elvi és erkölcsi alapjaiban, egy működő kormányprogramban, csak így lehet esélyünk a jó kormányzásra. Ez nem lesz egy gyors folyamat, hónapokig is eltarthat.

Az összefogásban mindenki megtartja az identitását, a szuverenitását. A Milla Milla, a Szolidaritás pedig Szolidaritás marad, és a Haza és Haladás is arra koncentrál, ami a dolga. Mindhárom szervezet megpróbál minél több potenciális szavazót megszólítani. Magam többször is végigjárom az országot, mert rengeteg felkérést kaptam az elmúlt időszakban arra, hogy segítsem megszervezni ezt a fajta összefogást. A feladatom tehát az, hogy másokkal együtt megteremtsek egy olyan versenyképes, a Fideszt kihívni és legyőzni képes ellenzéki alternatívát, amely az erős társadalmi közepet és a korszakváltás lehetőségét hordozza magában. Én most csak erre vállalkozom. Aki pozíciókról beszél, árt a kezdeményezésnek. Nem személyeknek kell kiegyezniük. Mit is gondolnának a választók, ha azt látnák, hogy ezek a fiúk még meg sem tudják fogalmazni, hogy mit akarnak, de máris pozíciókon egyezkednek! Ez a választók elárulása lenne. Azt, hogy kiből mi lesz, azoknak kell eldönteniük, akik ebben az összefogásban háromnegyed év múlva benne lesznek. Az én vállalásom sikerkritériuma az, hogy sikerül-e létrehozni ezt az életképes alternatívát. (...)

És milyen ez az MSZP?

Az MSZP-nek jelenleg 1,2 millió szavazója van. A legnagyobb ellenzéki párt. Az MSZP nem hogy nem omlott össze, de stabilizálta a helyzetét és kis mértékben, de növelte a támogatottságát. Elvitathatatlan a mögötte lévő vezetői teljesítmény. Az MSZP ma tisztább profilú, egységesebb, fegyelmezettebb párt. Mérete alapján: jelentős középpárt. Csakhogy alacsony a választói részvétel, ami viszont az ország második legnagyobb politikai erejévé teszi. Leegyszerűsítve tehát a képletet: az MSZP részvétele és támogatása nélkül a rezsim nem váltható le, de ezt egyedül 2014-ben nem tudja megcsinálni. Még ha le is tudná váltani a kormányt, akkor is problémát okozna a rezsim felszámolása, az új korszak elindítása. Nem elég a sok választó, sokféle választó is kell. Az új korszak ugyanis nem alapulhat egyetlen párt programján, egyetlen világnézeten, különben minden kezdődik elölről. Olyan kurzus kell, amelyben a politikának több hitele van, hogy jó kormányzásra legyen képes. Ehhez annyi és annyiféle szavazat kell, amennyit szerintem az MSZP maga nem tud összegyűjteni. És ez nem vezetői teljesítmény kérdése – 2010 élménye még nagyon közel van a választókhoz. Az ország érdeke az, hogy szerveződjön erős politikai közép, amely képes végrehajtani a rezsim- és korszakváltást. Ha ez megvan, helyreállhat a jobb- és bal, esetleg több pólus egészséges váltógazdálkodása. 2014-ben nem a baloldal küzd majd a jobboldallal, hanem a normális Magyarországot akarók azokkal, akik a nemzet megosztásából építenek maguknak hatalmat.”