Azért mondtam le, mert elveszítettem a többségemet

„Ön szerint mit kapott volna a Fidesztől, ha az Önök kormánya dobja kukába a ’89-es alkotmányt, majd ír az MSZP magának egy egypárti alaptörvényt? Felesküdött Orbán Viktor és Schmitt Pál az alkotmány megtartására és megtartatására, aztán kidobták azt az ablakon. Miért nem szólítják rendszeresen esküszegőnek azt az embert, aki megszegte a Magyar Köztársaság alkotmányára tett esküjét? Önt ezért vajon lehazaárulózták volna?

Engem kikiáltottak volna diktátornak. Én szerintem egyébként az esküjüket betű szerint nem sértették meg. Az alkotmányra való felesküvés nem jelenti azt, hogy nem lehet alkotmányt módosítani, a mi kormányzásunk alatt is volt módosítás. Amit tettek, az nem az esküjük betűjének, azaz nem formális esküszegés, hanem az esküjük szellemének a megsértése. Tartalmi esküszegés, amikor is – az első kérdésére visszautalva -, valóban az történik, hogy olyan alkotmányt adtak az országnak, és olyan államvezetési gyakorlatot valósítottak meg, amelyben a fő cél, hogy a mai kormány a Fidesz hatalmát kiterjesszék az államrend teljes területére és kizárólagosságot szerezzenek. Nyilvánvalóan a demokratikus jogállam őrzésének a kötelezettsége ölt testet az esküben, ezt ők valóban megsértették.

Ha biztosak abban, hogy Orbán Viktor és csapata az ország és a benne élők ellen tesz szándékosan, demokrácia és jogellenesen, akkor miért nem tesznek ellene megfelelő lépéseket? Van-e esélye Ön szerint egy antidemokratikus, diktatórikus berendezkedés leváltására demokratikus eszközökkel? Van-e alternatívája egy polgárháborúnak, tudnánk e bármilyen hatékony segítséget kérni az Európai Uniótól a mostani kétharmados rezsim leváltásához?

Vegyük sorjában: szerintem, amit mi tudunk tenni, példának okáért ezzel az éhségsztrájkkal, amely nagyon drámai eszköz, az az, hogy felhívjuk a figyelmét az embereknek és felrázzuk őket, megszervezzük őket Orbánékkal szemben. Ezt tesszük. Ennél drámaibb eszköz már alig van, amit lehetne használni. Az Európai Unió figyelmét folyamatosan felhívja a magyar ellenzék. Az EU tucatnyi eljárást folytat Magyarország ellen. Az Egyesült Államoktól kezdve az Európai Unióig erős kritika alá vonták Orbán kormányát. Legutoljára pár nappal ezelőtt Barroso bizottsági elnök úr felhatalmazást kért arra, hogy az olyan demokrácia renitens országokat, mint Románia és Magyarország szankciók alá vonhassák. Az Unió rendkívül aktív ebben az ügyben. Végül a magyar választópolgároknak kell majd ítéletet mondani az Orbán kormány fölött. Nem Brüsszel fogja megoldani a mi problémánkat, hanem nekünk kell.

Miért nem mondta azt a lemondásakor, hogy akkor mond le a miniszterelnökségéről, ha Orbán is lemond a közéleti szerepléséről végleg? Ebbe ő úgysem ment volna bele, hiszen reszket a hatalomért, ezután pedig többet nem vegzálhatták volna Önt hataloméhséggel. Oké, lemondok, csak Orbán Viktor is mondjon le minden politikai tisztéről – ezt kellett volna mondania. De így csak a Fidesz érdekében cselekedett, a saját választói ellen, akik bíztak önben és önre is szavaztak. Kihúzhatta volna a méregfogát a Fidesznek, nem mondhatták volna többet, hogy Gyurcsány hataloméhes, Orbán pedig csak az ország érdekeit tartja szem előtt.

Azért mondtam le, mert elveszítettem a parlamenti többségemet. 2008-ban brutális gazdasági válság tört ki, amely megrengette Magyarországot is. Erre a válságra mi, nagyon nehéz intézkedések sokaságával reagáltunk. Az első csomagot 2008 őszén fogadta el a parlament, a másodikat 2009 februárjában jelentettem be, és amikor kiderült, hogy még további intézkedéseket kell hozni, hogy stabilizálni tudjuk az országot, mire ez kiderült, addigra azt is láttuk, hogy nekem már nincsen többségem a szocialista párt frakciójában, nem fogom tudni ezeket a döntéseket a parlamenten átvinni. Ekkor nem marad más választása egy miniszterelnöknek, mint hogy tudomásul veszi azt, hogy kisebbségbe szorult, és lemond. A miniszterelnök addig tud kormányozni, amíg többsége van.”