„A rezsicsökkentés egy szent tehén” – Nagy Attila Tibor szerint ezen múlhat Magyar Péter sikere
Az elemző az Indexnek nyilatkozott.
Az értelmes kritika nem egyenlő az „árulással”, attól senki nem lesz sem libsi, sem balos, hogy józanul próbál elemezni egy helyzetet.
„Ma olvasom TGM cikkét, aki a hvg.hu felületén rakott rendet Sólyom-ügyben. A saját háza táján söpört, nagyon helyesen, amiben legalább benne van a remény, hogy talán egyesek még a baloldalon is megértik, amit írt. Az ugyanis még Gréczy Zsolt vitathatatlan tehetségével is nehezen lenne megoldható, hogy TGM-et egyszerűen orbánista jobbosnak minősítsék.
Hanem ha már saját portán söprögetés: van a TGM-cikkben egy mondat a jobboldalról.
»A jobboldal – pontosabban a kormányoldal – meg hallgat.« (...)
Bizony a csönd is rendkívül beszédes tud lenni. Most például arról beszél, hogy a volt elnöknek vélhetőleg igaza van, amikor az országban eluralkodó tanácstalanságról, elbizonytalanodásról beszél. A hallgatás azt húzza alá, hogy a kemény, ám tárgyilagos kormánykritikára nincs érdemi válasz, amely bemutatná: Sólyom László téved.
»A magyar alkotmány, majd a helyébe lépő Alaptörvény elvesztette szilárdságát, feltétlen érvényét. Elveit állandó, napi érdekű módosítások rombolják. Nyilvánvalóan alkotmányellenes szabályokat vesznek fel az alkotmányba azért, hogy ne lehessen megtámadni őket. Előfordult, hogy rögtön az után, hogy az Alkotmánybíróság alkotmányellenesnek nyilvánított egy törvényt, azt az alkotmány részévé tették. Ezzel kibékíthetetlen belső ellentmondásokkal terhelik meg az alaptörvényt.«
Egyértelmű, kemény szavak. Az alkotmánybíróság volt elnökétől. Mondani kellene rájuk valamit. Amikor egyes jobboldali véleményformálók között is legfeljebb azon megy a vita négyszemközt, hogy a beszéd 90 vagy 95 százalékával értenek-e egyet (nem reprezentatív, saját felmérésem), az mindenesetre mutatja, mi lehet a hallgatás mögött: megvédeni például jó szívvel nem lehet a fenti eljárást, de az sem lenne jó érzés, ha nyilvánosan kellene igazat adni a kritika megfogalmazójának. (...)
A beszédben, amely éppen hogy jó példát szolgáltat arra: az értelmes kritika nem egyenlő az »árulással«, attól senki nem lesz sem libsi, sem balos, hogy józanul próbál elemezni egy helyzetet, amelyben vagyunk. Legfeljebb a trollok számára lesz az. Ez az ország viszont – talán ebben rajtuk kívül mindenki egyetért – nem lehet a trolloké.”